2012. június 23., szombat

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Ezt a regényt nem fogom komolyan értékelni, mert képtelen lennék rá. Számomra ez volt az első klasszikus regény, amit a saját kedvemért olvastam, és egyben az első olyan regény, amit másodszorra is elolvastam (igaz, hogy 5 év után, de akkor is). Nem tudok elfogulatlanul írni erről a mesterműről, figyelembe véve, hogy ez a kedvenc könyvem.
Eliza Bennet értelmes, okos, és legalább annyira nagyra becsüli az emberismeretét, mint én.
Mr. Darcy a világirodalom legjobb férfialakja, akinek rideg, kimért viselkedése mögött egy olyan ember lapul, aki képes a változásra. Mára már klasszikus, sokat másolt jelleme megnyerő, és amelyik női olvasó szívét ő nem nyeri el, annak marad Bingley, Wickhem vagy Collins, és hölgyeim, szerintem a többség nem tudná hosszú távon elviselni az utóbbi kettőt.
Mr. Bennet egy nagyon jó apa karakter, aki nem elfogult gyermekeivel, vagy feleségével szemben, inkább csak mulat rajtuk. Kissé meggondolatlan a családjával kapcsolatban (lásd Lydia), mégis nagyon szimpatikus.
Jane-ről mást nem is lehet mondani, csak hogy bájos, ártatlan és naiv, akit könnyű becsapni, és az orránál fogva vezetni, pont mint Bingleyt.
Ha valakinek nem lenne meg ez a mű, az szerezze be, vagy olvassa el a mek.oszk.hu -n.
Egy idézet, amolyan kedvcsinálóként: "Nem kell aggódnia, Miss Bennet, hogy e levélben újból kifejezem azt az érzelmet, vagy megismétlem az ajánlatot, melyet oly visszatetszőnek talált tegnap este. Nem azért írok, hogy gyötörjem Kegyedet, vagy megalázzam önmagam, s nem szólok azokról a vágyakról, amelyeket (mindkettőnk boldogsága érdekében) nem lehet elég hamar elfeledni. A fáradságot, melybe a levél megfogalmazása és elolvasása kerül, megtakaríthattam volna, ha jellemem nem kívánná, hogy én megírjam és Kegyed elolvassa. Meg kell tehát bocsátania, ha igényt merek tartani a figyelmére. Tudom, nem szívesen teszi, ha az érzelmeire hallgat - de én az igazságérzetéhez fordulok."
Szóval emberek: olvassatok Austent, mert Austent olvasni jó!