Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Kevesen szeretik a kötelező olvasmányokat, talán éppen azért, mert "kötelező". Az ilyeneket nehéz nem zsigerből megvetni, így már az is kész csoda lehetne, hogy a könyv végére érve megkedveletem a történetet.
Hogy miről szól? Egy lányról, egy egyszerű tizenkilenc esztendős cselédlányról, aki szinte tükéletes - gép, vagy talán egy jól idomított állat, mert a regény végére nem igazán marad ember.
Minden Vizynével kezdődött, és a mániákus "tökéletes-cseléd" kutatásával, akit miután meglelt nem akart ereszteni. Nem bánt vele szeretettel, vagy kedvességgel, de ragaszkodott hozzá, mert szüksége volt rá. Kellett neki valaki, aki megbízható, és viszonylag tűrhető társaság, és ezt meg is kapta Édes Annától.
A cselédlány már akkor érezte, hogy valami "rossz" van Vizyék házában, amikor betette oda a lábát. Ez a rossz nem egy megfogható dolog volt, lehetett benne, a méltóságos úrban és asszonyban, vagy éppen Jancsiban. És az az igazság, hogy mindenkiben benne volt ez a különös "gonosz". A gazdái nem emberként kezelték, hanem "cselédként", mintha az olyan nem ember lenne. Önmagában ez is elég ok lenne egy gyilkossághoz, de haladjunk szépen sorban.
Kik a bünösök? Mindenki vétkes, még a legkisebb mellékszereplő is.
Vizyné megkeseredett hisztérika, aki beleőrült a lánya halálába. Érdeklődése kimerül a háztályi teendőkben, nem kedvel igazán semmit és senkit. Ő volt az egyik, aki igazán tárgyiasította Annát.
Vizy egy hűtlen férj, akit csak látszólag érdekel a felesége, vagy igazából bármi, ami a hivatalon kívül zajlik.
Jancsi volt a másik olyan személy, aki a legrosszabb hatással volt Annára. Igaz, ő csak szórakozni akart egy lánnyal, akit futólag egész vonzónak talált, de felelőtlen volt, és nem gondolt a következményekre (pl. terhesség, lelki sebek). Kegyetlenül hajította félre a lányt az első adandó alkalommal, és a végén ez adta az utolsó lökést.
Moviszter doktor a történet egyetlen tisztán gondolkodó alakja. Látja, hogy bánnak a cseléddel, és egyszer meg is jegyzi, hogy ők se mások, mint a gazdáik, de igazából csak egyszer, a tárgyaláson emeli fel a szavát a lány mellett.
És persze ott van Édes Anna, aki ténylegesen, fizikailag követett el gyilkosságot. A kérdés az, hogy jogos volt-e. Vajon jogos-e megölni valakit, aki előzőleg megölt minket, vagyis a lelkünket. Keresztényi szempontból valószínűleg nem, de ha azt nézzük hogyan veszített Anna napról napra az emberségéből, hogy szakított ki belőle mindenki egy darabot, azt csodálom, hogy csak a gazdáival végzett, és nem mindenkivel a környezetében.
Ami még tetszett az az egész művön végigfutó pár éves történelem, és belpolitika. A történet egy nagyon kényes korban játszódik, mégis az események közt megbújva, folyamatosan látjuk, ahogy a Vörösök megbuknak, a románok bevonulnak, és a Fehér Terror kezdetét veszi.
Egyébként a mű végén maga Kosztolányi is megjelenik egy képsor erejéig, a családja körében. Érdekes, az amit a szereplői szájába adott, egyfajta önkritika és ironikus humorizálás egyben, ami furcsa mód nem üt el a történet hangulatától, remek befejezése a műnek.
Szerintem, mindent összevetve a regény:

Simone Elkeles: Tökéletes kémia 2. - A vonzás szabályai

Nah, igen, ez lett abból, hogy nem írok egy ideig...
Alapok: Carlos Fuentes, a középső fivér családja akaratát teljesítve (más szóval családi nyomás hatására) Colorado államba költözik, bátyjához, Alexhez, nem is sejtve még, hogy eddigi élete teljesen megváltozik.
Kiarát épp dobta a barátja egy SMS-ben, ezért kissé le van súlytva, de ez még nem tántorítja el abban, hogy Alex kérésére segítsen Carlosnak boldogulni az iskolában. Valahogy a szófogadó jókislánynak nincs túl jó véleménye Carlosról, és az érzés kölcsönös.
A fiú emellett egy igen kellemetlen ügybe is belekeveredik: letartóztatják drogbírtoklásért, pedig váltig állítja, hogy nem az övé a cucc. Ezek után - bírói engedélyel - kénytelen beköltözni Kiara családjának házába, és megismerni annak apját, aki sokat segít neki, és hisz benne. Ahogy egyre több időt töltenek együtt úgy kerülnek egyre közelebb egymáshoz Kiarával. De vajon két ennyire különböző ember megtalálhatja az utat egymás felé? És megérdemlik-e?
Vélemény: Egy kis limonádét akartam, és azt is kaptam. Klisékre alapozott, cukros, mégis finom limonádét.
Carlos egy rosszfiú, jószívvel, aki rémesen fél, hogy elhagyják, ezért kezdetben nem enged senkit közel magához. A családjához viszont nagyon ragaszkodik, őszintén szereti őket.
Kiara az a típus, aki nem lázad a szülei ellen, és igazi családi békében és szeretetben él. Fiús hobbiai és öltözködési stílusa ellenére is vonzó a maga módján.
Alex, Brittany és Westford nagyon jó támogató karakterek (bár Westford kicsit túl idillikus), Brandon pedig tüneményes kisfiú.
Legjobban az tetszett, ahogy a családi összetartásról írt Elkeles, és annak is örültem, hogy Alex és Brittany sem tűnt el a képből, és annak is, amikor *Spoiler* egy kis mosolyszünet volt köztük a lány szülei miatt.*Spoiler vége*
Az elején Kiarát talán Brittanynál is jobban kedveltem, de a végére nem tudtam eldönteni, ki volt a jobb főhősnő. *ismét egy kis Spoiler* A végén nem tetszett az "örökkön-örökké"-zés. Nem tudom, az ilyesmiben nem nagyon hiszek.*Spoiler vége* Carlos kevésbé tűnt határozottnak és elkötelezettnek, mint annak idején Alex, de ettől még szimpatikus volt.
Az előző rész végén volt egy pár drámai, és veszélyes jelenet, egy nagyon jó szereplő is életét vesztette, de itt hiányoltam. Persze, veszélyes volt oda menni, de valahogy nem tűnt igazán rizikósnak a helyzet. Lehet, velem volt a baj.
Összességében várom Luis történetét is.
Kedvenc idézet: "– Miért? Te talán nem hiszel abban, hogy létezik szerelem
első látásra?
– Nem. Szerintem csak testi vágy létezik első látásra. És
vonzalom. De nem szerelem."
Összességében:
Alapötlet: 5/4 (mert tényleg klisés, de élvezhető)
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5

(Töredelmesen bevallom, csúnyán csaltam, ugyanis eredetileg megkapta az 5 pontot, de aztán arra gondoltam, hogy bár tudtam, hogy klisérekre és cukormázra kell számítanom, de azért többet reméltem ennél, ezért egy pontot levontam.)

Simone Elkeles: Tökéletes kémia

Alapok: Brittany Ellis a gazdag, csinos főpomponlány, nem egészen az akinek tűnik. Nővére erősen fogyatékos, és családjából csak ő törődik vele igazán. Anyját csak a külsőségek érdeklik, elvárja, hogy Brit tökéletes legyen, apját viszont látszólag semmi nem érdekli a munkáján kívül. Élete megváltozik, amikor kémia tanára Mrs.Peterson egy déli srác, Alex Fuentes mellé ülteti, akit aznap majdnem elütött.
Hogy mi a különleges abban, hogy a srác délről származik? Egyszerű: a déliek "csóró" mexikóiak, míg Chicago északi részén élők gazdag amerikaiak.
Az ellentétek ellenére a két fiatal egyre gyorsabban sodródik egymás felé, hisz több a közös bennük, mint azt bárki gondolná. De vajon képesek változtatni eddig jól kiépített életükön és a róluk alkotott képen, vagy maradnak a megszokott, könnyebb úton?
Vélemény: A könyv tele van klisés elemekkel, de hiába próbálja az ember ez alapján elítélni a könyvet, nem fog menni. Egyszerűen elragad a történet.
Brittanyról már említettem, hogy igyekszik tökéletesnek látszani; mindenben meg akar felelni az anyjának. Shelleyt imádja, nem bánja, hogy gondoskodnia kell róla, viszont állandóan bűntudata van, mert tart tőle, hogy mit szólnának hozzá mások. Alexhez nagyon erősen kötődik, talán azért, mert a fiú az első olyan személy, aki tényleg teljesen megérti.
Alexet nem lehet nem szeretni (vagy ha mégis, akkor csak én nem vagyok rá képes). Igazi bandázó kemény-legénynek mutatja magát, de csak a családját akarja megvédeni. Britben kicsit önmagára lel, ő jön rá hamarabb, hogy mennyire hasonlóan rejtegetik valódi személyiségüket. A lány barátai közül ő fogadja el leginkább Shelleyt.
A többi szerplő is karakteres, pár kivételen kívül (akik egyértelműen negatív szereplők) mindenki kedvelhető. Paco komolytalannak tűnik, de nagyon mély lelkű, Isa pedig bolondossága ellenére nagyon erős egyéniség.
A történettől csak egy egyszerű love-storyt vártam, de annál többet kaptam: ez a könyv az előítéletek lekűzdéséről és önmagunk vállalásáról is szól. Persze nem kell egy világmegváltó könyvet várni, de a maga nemében teljes és bájos. És plussz pont, hogy megtultam egy pár szép, spanyol kifejezést (oké-oké, java részt káromkodást, de van köztük sok valóban szép szó is).
Kedvenc idézet: "– Ha ki akarsz lépni, próbára tesznek. Vagy megkínoznak, vagy összevernek. Ha túléled, kiléphetsz. De hadd meséljem el neked, preciosa, eddig csak egyetlen embert láttam túlélni a próbát. A pasas a mai nap is azt kívánja, bár meghalt volna, annyira összeverték. Istenem, hogy magyarázzam el neked? A családomnak szüksége van erre.[...]
– Nem szeretem, amikor törvénytelen dolgokat művelsz.
– Querida, akkor válassz magadnak egy szentet! Vagy egy lelkészt. Én egyik sem vagyok."

Összességében:
Alapötlet: 5/4 (pedig tényleg nem annyira eredeti)
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5