Dan Wells: Partials - Részben ember

Alapok: A világ tizenegy éve végetért. Egy maréknyi ember élt túl egy halálos vírust, az RM-et, ami az emberiség 99,98 százalékát elpusztította. Tizenegy éve nem született rezisztens gyermek - a csecsemők maximális életkora négy nap. A Remény törvény arra kötelezi a tizennyolc év feletti nőket, hogy minél gyakrabban essenek teherbe és szüljenek, hátha egyszer egy egészséges gyerek születhet, de ez mindeddig nem járt sikerrel; a kormány lejjebb akarja vinni a korhatárt.
Ebben a világban él a tizenhat éves orvos Kira, aki már nem bírja elviselni a csecsemők halálát. Tudja, hogy a korhatár csökkentésével a kormány nem ér el semmit, ami előremozdíthatná a kutatást a gyógymód felé. A lány egészen meglepő, új ötlettel ál elő, mikor megtudja, hogy barátnője terhes: meg akarja vizsgálni a bolygón élő immunis faj egyik képviselőjét, azon faj tagját, amelyet húsz éve az emberek fejlesztettek ki. Egy olyan egyedre van szüksége, aki abból a fajból való, amely kifejlesztette az RM-et, és ezzel kiírtotta az emberiség legjavát. Szereznie kell egy Részlegest.
Vélemény: A könyv nagyon erősen indít - egy kisbaba halálával. Végigkövetjük, ahogy a szülészeti ápolónők közönyösen, fásultan jegyzik fel az adatokat a csecsemő egészségi állapotának romlásáról, és szemtanúi lehetünk az anya fájdalmas kiáltozásának, aki csak a halott gyermekét szeretné a karjába venni.
A világ, amit Dan Wells lefest könyörtelen, szívszaggató és kíméletlen. Az emberek két csoportra szakadtak, egymás ellen kűzdenek, közben a kormány politikai játszmái egyre diktatorikusabbak; elhitetik a néppel, hogy amit ők tesznek az jó és a Remény törvény szükséges a faj újjáélesztéséhez.
Kira ötletét a szenátorok azonnal elvetik, túlságosan is erős bennük a félelem a Részlegesek iránt. Csak egy pestisbébinek juthat eszébe ilyen vakmerő őrültség, csak egy olyan ember képes feltételezni, hogy a Részlegesekben megtalálhatja a gyógymódot, aki már így is a létező világok legrosszabbikában nevelkedett, aki túl fiatal volt még, amikor mindent elveszített.
Kira sikeres akciója után azonban olyasmiket tud meg a vírusról és saját magáról, ami megváltoztatja eddigi gondolkodásmódját. Ha nem a Részlegesek fejlesztették ki az RM-et, akkor a ParaGen - a Részlegeseket megalkotó cég - lehet érte a felelős.
Nagyon szimpatikusak voltak a szereplők; valódi emberek - ill. Részlegesek - voltak az elejétől a végéig. A főszereplő Kira lány létére nem nyavajog mindenfélén, amikor a küldetésére kell figyelnie. Bántja ugyan Marcus viselkedése, de ha cselekednie kell, nem habozik.
Samm, a Részleges, akiről nem tudunk meg annyit, amennyit akarunk, de ha minden igaz a következő kötetben viszontláthatjuk. Azt minden esetre meg kell hagyni, hogy kitartó, és ugyanúgy meg akarja menteni a saját faját, mint Kira az embereket.
Egyesek szerint túl sok volt a virológiai fejtegetés, de ez szükséges - és megjegyzem érthetően előadott - volt. Egy olyan világban, ahol az emberi faj maradéka önmagát emészti fel, nem lehet lassú történetre számítani.
A könyvben megjelenik a politikusok vasmarka is, a totális kontroll szükségessége pedig valamelyest megkérdőjeleződik. Weels nem fest vidám jövőképet elénk, de hűen visszaadja, hogyan is reagálna az emberiség egy ilyen csapásra. Én nem szívesen élnék ilyen világban.
És egy nagy pozitívum, hogy szó esik más kiontinensekről is, bár csak azt engedi sejtetni, hogy Long Islanden kívül mindenhol máshol megszűnt az élet - az RM és az erőmű-robbanások miatt -, örülök, hogy az író nem felejtette el, hogy nem csak Amerika létezik.
Kedvenc idézet: "A 485GA18M számú újszülött 2076. június 30-án, reggel 6 óra 7 perckor halt meg. A kislány három napot élt. Az embergyerekek átlagos élettartama a Szakadás óta ötvenhat óra volt.
Már nevet sem adtak nekik." (Így kezdődik a regény)
Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5

Stephenie Meyer: A burok

Alapok: A Földet egy idegen, parazita faj, a Lelkek foglalták el, mely az embereket gazdatestként használja. A bolygón már csak pár ellenálló maradt, akik bármit megtennének azért, hogy önmaguk maradhassanak. Az ellenállók közé tartozik Melanie is, aki a Hajtók elől mentve tudatát beleveti magát egy liftaknába. Öngyilkossági kísérlete nem jár sikerrel, testébe ültetik Vándort, a Lelket, aki eddig nyolc különböző bolygón élt már, és sosem volt képes megállapodni. Az emberi érzések, emlékek letaglózzák Vándort; ilyet még egyik gazdatestében sem élt még át. De a legfurcsább az, hogy Melanie nem tűnt el, hanem ő is ott maradt agya egy zugában, és képes kommunikálni vele. A lány emlékeivel állandóan rohamozza: egy férfit lát álmaiban - illetve a lány emlékeiben - , Melanie szerelmét, Jaredet, és egy kisfiút, akit meg kell védenie a Lelkektől. Vándor úgy érzi nem képes már elviselni ezeket az erős érzelmeket, de a végén már abban sem biztos, kinek az érzelmei ezek? Lassan ő is beleszeretett gazdateste társába, és anyai gondoskodással gondol Jamiere, ezért elindul, hogy nagybátyjának - Mel nagybátyjának - útmutatása alapján felderítse, hol találhat rájuk, az emberekre, akiket mindennél jobban szeret.
Vélemény: Sokkal jobb ez a könyv, sokkal többet ad, mint azt az írónő eddigi munkássága miatt remélhettem. Ilyen pozitívan szerintem még könyvben nem csalódtam.
Kezdjük ott, hogy a szereplők - végre! - nem két dimenziósak, nem jók, vagy rosszak, mindenkinek személyisége, hibái vannak.
Vanda, vagyis Vándor jószándékú, ártatlan lány (maga a Lélek is nőnemű), nem szívesen árt másoknak, de ez a legtöbb Lélek sajátja. A különbség közte és fajtársai közt az erő, az igazi önfeláldozásés a belátás. Szöges ellentéte Melanienak, a bátor, erős és harcias, mégis egy idő után az egy testbe zárt tudatok szövetségessé, barátokká válnak.
Jamiet minden olvasó a szívébe fogja zárni, olyan kedves, ragaszkodó, és megértő - vagy legalább is reménykedő. Kicsit hasonlít Jebb bácsira a tekintetben, hogy széles látókörűen gondolkodtak és rendkívül optimisták. Vagyis Jeb bácsi a felszínen optimistának tűnik, de emellett jól látja a tényeket.
Jared dühös, ami érthető, de az indulata csak hosszú idő múltán csillapodik, mikor rájön, hogy nem csak Vandát, hanem Melt is bántotta. Ezek után másként nézi Vandát is, felfedezi bátorságát, akaraterejét, és lassan megszokja.Jared meglehetősen pragmatikus, nem jár a fellegekben, és nehezen hiszi el ténylegesen, amit hinni akar.
Ian kíváncsi, majd végelmezővé és megértővé váló férfi, tipikusan az a fajta lassú víz ami mindenképpen partot mos egy idő után. Szépen változik meg a véleménye a lelkekről, és kiderül, milyen empatikus. Bátyja ennek mondhatni az ellentéte, de Kylenak is megvannak a saját okai.
Doki olyan fajta orvos, aki a gyógyításért lett az, nem pedig a kihívás kedvéért. Bár lassan belerokkan, mégis képes ölni, hogy egyszer életeket is menthessen.
Külön pozitívum, hogy az írónő nem félta szereplőihez nyúlni, megkínozni őket, vagy hagyni, hogy meghalljanak, így minden reálisabban hatott.
Igen, van a történetben romantikus szál, és nem elhanyagolható, de ez nem von le a könyv értékéből, mert nem csak ez az, amiről szól, hanem olyan kédrésekre keresi a választ, hogy mi tesz minket emberré, milyenek vagyunk mi, emberek közösségként és egyénként. Betekintést nyújt abba, hogy minden éremnek legalább két oldala van, és nem szabad elfelejtenünk minden szemszögből megvizsgálni.
UI. Egyedül a végével nam vagyok teljesen megelégedve, de semmi sem lehet tökéletes.
Kedvenc idézet: "Azt mondtam, hogy az élet és a szerelem megy tovább. De miért? Nem szabadna nekik."
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5

(Kap egy kis csillagot, mert az embert nem minden nap érik ilyen pozitív csalódások)

Takami Kósun: Battle Royale

Ma véget ért valami nagyszerű és csodálatos. Ma véget ért valami szörnyű és kegyetlen. Ma véget ért a Battle Royale.
Alapok: Adva van a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság egyik harmadikos, középiskolás (itthon ez a kilencedikesnek felel meg) osztálya; negyvenkét fiú és lány, akik már több, mint egy éve ismerik egymást, egymás ismertősei, barátai.És ennek az osztálynak részt kell vennie a Programon. Ez nem mást jelent, mint hogy huszonegy fiú és huszonegy lány kell egymással megkűzdjön életre-halálra, és csak egy győztes lehet. Hogy kicsit "érdekesebb" legyen, az osztály tagjai nyakörvet viselnek, ami azonnal felrobban, ha az illető tiltott zónába lép (hat óránként három zónából válik tiltott zóna), vagy akkor, ha huszonnégy óra telik el anélkül, hogy valaki meghalt volna. Sosem tudhatod, ki ment bele a játékba. Senkiben sem bízhatsz!
Vélemény: Nehéz megmondani, mit is éreztem olvasás közben, de sokszor azon kattogott az agyam, hogy mi (az én gimnazista osztályom) képesek lennénk-e ilyesmire. Az agyam azt súgta, hogy ez lehetetlen, de valami, mint valami rossz akaratú kisördög, folyamatosan elbizonytalanított. Meg tudnék bízni bennük?
És többek közt ez az, amiről szól a könyv, hogyan veszítik el a fiatalok a bizalmukat egymás iránt, és hogyan őrülnek bele a stresszbe.
A könyv egyik nagy erőssége a szereplőkben rejlik, igaz, hogy sokan vannak, de mindannyian egyediek voltak: volt itt naiv zenész, megfontolt zseni, egoista szerencsétlenség, nyugodt vezető, hacker és érzéketlen pszihopata.
Nanahara Súja (igen, magyarosan írva nagyon vicces neveik vannak) kezdetben rendkívül optimista, sőt mondhatni naiv, barátságos és a légynek sem tudna ártani, de a Program miatt veszít a pozitív hozzáállásából. Be kell vallanom nem értem mit is evett rajta az osztály lányainak fele.
Nakagava Noriko Sújához hasonlóan érzékeny, költői lélek.
A kedvenc karakterem egyértelműen Kavada Sogó volt, ez az okos, erős, bátor fiú, aki a tavalyi tartományi Programot is megnyerte (még az elején kiderül, és nem túl meglepő). Végig lenyűgözött, ahogy viszonyult Sújához és Norikohoz, ilyen gyengédséget nem is igazán várna el az ember. De persze mindennek oka van.
Aztán még ott volt Szugimura Hiroki, a szentimentális, kung-fuzó fiú, és Mimura Sindzsi a hacker, aki egyre inkább elveszíti a türelmét...
Hogy a lányok közül is kiemeljek valakit, megemlítemén Szóma Micukót, a kedvenc női karakteremet (beteges, tudom). Szóma élete hátborzongató, kegyetlen és erkölcstelen, ő maga pedig számító és rideg(nek tűnő). Sokkal hanarabb "elvesztette a lelkét", minthogy bekerült volna a Programba.
Ahogy olvastam sokszor eszembe jutott egy idézet Stephen Kingtől: "Ez az embertelen hely emberi szörnyeket szül". Éppen ez volt az egyik nagy bravúrja a könyvnek, megmutatta, hogy kire hogyan hat ez az egész, kit mi vezérel, miért akar túlélni, vagy miért nem.
Nehéz a könyvről nem dicshimnuszokat zengni, de hogy megfékezzem magam, megemlítenék valamit, ami bökte a csőrömet: túl sokszor szó esik arról, hogy kinek ki tetszik (általában véve mindenkinek Nanahara Súja). Lehet, hogy ez csak engem zavart, de nem tartottam odaillőnek. A másik apróság, hogy egyesek nagyon nem akartak meghalni, de ez inkább egyéni probléma Kirijamával szemben.
Ettől eltekintve nagy űrt hagyott maga után a könyv, élveztem, és féltem olvasni, féltettem a szereplőket (joggal, hiszen a többség meghalt).
Kedvenc idézent: "Ez itt a megvalósult fasizmus. Ilyen gáz helyet sehol másutt nem találsz a világon!" (Sindzsi rendszerről alkotott véleménye)
Összességében:
Alapok: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5

Mary E. Pearson: Az imádott Jenna Fox

Meg nem tudom mondani, miért, de az biztos, hogy félem ettől a könyvtől, pedig belegondolva, erre semmi okom nem volt.
Alapok: A tizenhét éves Jenna Fox több, mint egy évet volt kómában, és minden korábbi emlékét elvesztette. Balesetet szenvedett, de erről nem mer kérdezni. Ahogy lassan eszébe jutnak a dolgok, és új ismereteket szerez egyre inkább érzi hogy valami nincs rendben vele, és azt sem érti, nagymamája miért utálja őt. Csak azt tudja, hogy nem egészen teljes. Aztán egy nap, egy váratlan, apró sérülés lavinát indít el, mely megkérdőjelezi az egész létezését, az életét. Ő törvénytelen. Mesterséges. Nem egészen emberi. De vajon mit is jelent embernek lenni? Mi a lélek, és mi magunk? És meddig menne el a szülő, hogy megmentse legalább egy részét az imádott gyermekének? Játszhatunk-e Istent, döntve élet és halál felett?
Vélemény: Annyi a kérdés, és olyan kevés a válasz, de lehet, hogy maguk a kérdések fontosabbak, mint a megfejtésük.
Jenna nagyon szép fejlődésen megy át a regény folyamán, indulva a mindenkinek engedelmeskedő, de ugyanakkor dühös és tehetetlen lányból, egészen addig, míg ő dönti el az életét, és elfogadja a sorsát, sőt szinte örül neki, hogy túlélte. És ez az egész folyamat olyan szépen megy végbe benne. Látjuk közben az "eredeti" Jenna fejődését is, aki nem mert ellentmondani, pedig nagyon vágyott arra, hogy ne kelljen tökéletesnek lennie. És az "új" Jenna megteszi, amit a régi nem mert: a kezébe veszi az életét.
Lily, Jenna nagymamája is nagy változáson megy át. Kezdetben, mondhatni írtózik Jennától, és attól, ami lett belőle, de lassan felfedezi benne az unokáját, és megszereti a lányt, aki régen is, most is vele osztja meg a fájdalmát.
Jenna szüleit meg tudom érteni. Ki ne tenné ezt meg az egyetlen gyerekéért, még ha illegáli is, vagy, ha nem is biztos a siker. Nagyon szépen látszik a szeretet és a törtődés, ugyanakkor az aggodalom és a kétely minden megmozdulásukból.
Ethan volt Jenna és Lily után a kedvenc szereplőm, mert megvan a múltja, és Jennát se ítéli el, csak azért, ami, vagy aki, hanem kiáll mellette, még akkor is, ha tudja, ez veszélyes lehet.
Mr. Bender múltja és foglalkozása is érdekes, nagyon meg lehet kedvelni őt és a madarait is.
Ami leginkább megtetszett a könyvben, azok a kérdések, amik szinte kiálltanak a lapról, és a  gondolatok, amiket Jenna megfogalmaz. A stílusa komoly, és lényegretörő, nem kertel, ahogy Mr. Bander mondta "karakán".
A disztópia a könyvben nem politikailag mutatkozik meg, mint a legtöbb esetben. Itt azt vázolják fel, hogy mennyire tönkreteszi az ember a környezetét a sok fejlesztéssel és génmódosítással, és mennyire súlyos következményei lehetnek a gyógyszereknek. De ezeken túl fontosabbak a a filozófiai kérdések, amiket feszeget a könyv az életről, a lélekről, az emberségről.
Amit még megemlítenék: máshol olvastam, hogy egyeseknek nem tetszett az eilógus. Engem viszont nagyon megfogott. (Ahogy Allys sorsa és a szülei is.) Keserédes lezárása egy ilyne keserédes történetnek.
Megj. A borító nagyon illik a történet tartalmához, ügyes volt, aki ezt kitalálta, és köszönet a Cicerónak is érte!
Kedvenc idézet: "Vele kezdıdik és végzıdik minden lélegzetvételem. Biztosan tudom, hogy egy napon, amikor Kayla már betöltött egy bizonyos életkort, télen elutazom Bostonba, és ott is maradok. Nagyokat sétálok majd, és ismét érezni fogom a hideg hópelyhek puhaságát az arcomon. Egyetlen szülınek sem volna szabad túlélnie a gyermekét." (ez egyszerre szép, megrendítő és könyörtelen, és minden, amit a szülő érezhet a gyermeke iránt. Az epilógusból szedtem.)
Vélemény:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5

Suzanne Collins: A kiválasztott

Alapok: (Spoilert tartalmaz az előző részekről, szóval csak óvatosan) A Tizenkettedik körzet pusztulása után Katniss és családja a Tizanharmadik körzet föld alatti városába menekül még 800 túlélővel együtt. Coinnak szüksége van Katnissre, hogy a felkelés jelképe legyen, de a lelkileg tönkretett lányt nehéz rávenni a Fecsegőposzáta-szerepre. Peeta a Kapitólium kezébe kerül, és TV adásaikhoz használják fel, mint háborút ellenző vezéregyéniség.
Katnisst azonban a videók csak meggyőzik, hogy a harcoknak folytatódniuk kell, hogy Panem megszabadulhasson a főváros uralmától, és a körzetek felszabaduljanak.
Vélemény: Ez az a kötet, ahol nagyon nehéz nem leírni, hogy mi fog történni, pedig tényleg nagyon izgalmas a cselekmény. Ott van az, hogy Peeta agyát kimosták (a felénél derül ki, szóval ez nem annyira a végkifejlet), és kényszerítették, hogy álljon a Kapitólium oldalára.
Katniss pedig nem tud igazán kamerák előtt szerpelni, most viszont kénytelen ellátni ezt a tisztet, miközben egyre inkább szétesik.
Finnicket itt is meg kell említeni, mert egyszerűen gyönyörűen van ábrázolva, ahogy csaknem beleőrül a tudatba, hogy Anniet a Kapitólium fagva tartja. Végre megismerhetjük a múltját is, ami engem enyhén földhöz vágott.
Prim Everdeen ebben a kötetben valódi szerepet kap. Korához képest gyorsan kellett felnőnie, és ő tartotta a lelket Katnissben.
Igazából annyi csodálatos szereplőt ismerhetünk meg a befelyező kötetben, hogy lehetetlen lenne mindannyiukról rendesen, annyit írni, mint azt megérdemlik.
Ebben a könyvben minden főbb karakter motivációja érthetőbbé válik, és épp az a szörnyű, hogy rájövünk: a háborút vívó felek talán nem is különböznek annyira. Szerintem Coin is volt olyan kegyetlen vezető, mint Snow.
Ami még nagyon tetszett, az az érzelmi kavalkád. Katniss nem tudja, melyik fiú felé húzza a szíve, de nem ez a fő kérdés. És éppen az a remek benne, hogy kijelenti, mind Peeta, mind Gale nélkül tudna élni. Érzelmi fronton ennél sokkal nagyobb hangsúly van talán a gyászon, a halál elfogadásán, mint a romantikus részeken.
A vége keserédes, de túl szirupos lett volna a teljes "Boldogan-élünk-míg-meg-nem-halunk" dolog ehhez a könyvhöz.
Kedvenc idézet: "– Miért tették? Miért támadtak haldokló emberekre? – kérdezem.
– Figyelmeztetésnek szánták. Rá akartak ijeszteni a sebesültekre, nehogy segítséget merjenek kérni – feleli Gale. – Az emberek, akikkel a kórházban találkoztál, feláldozhatók voltak. Legalábbis Snow annak tekintette őket. Hiszen ha a Kapitólium győz, mihez kezdene egy rakás sebesült, nyomorék és beteg rabszolgával?" (azt hiszem ez fejezi ki legjobban a háború következményeit)
Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5

Suzanne Collins: Futótűz

Alapok: Bár Katniss túlélte a 74. Éhezők Viadalát, mégsem élhet nyugodt életet. Nem csak a személyes problémái nehezítik életét, hanem Snow elnök is látogatást tesz nála. A lány számára nyilvánvalóvá válik, hogy a Viadalon használt trükközésnek súlyosabb következményei vannak, mint azelőtt gondolta volna: a körzetek feszültek, van, ahol már lázadást szerveznek. Mindeközben közeledik a következő Éhezők Viadala, a harmadik Nagy Mészárlás. (Minden 25. Viadal véresebb, mint a többi: az első Mészárláson a kiválasztottakat a körzet lakói megszavazták, a másodikon (ezt Haymitch nyerte) kétszer annyi gyerek kellett részt vegyen.) A 75. Éhezők Viadalán azok közül választják a résztvevőket, akik már egyszer megnyertek egy Viadalt. Mivel Katniss az egyetlen női nyertes a Tizenkettedik körzetből, kényten szembenézni a ténnyel, hogy vissza kell térnie rémálmai helyszínére.
Vélemény: Ez a kötet, ha lehet még jobb lett, mint az előző, mivel megmutatja, milyen következményei vannak egy-egy döntésnek, amit meghozunk.
Katniss nem sokat változott, de a Viadalon átéltek miatt folyamatos rémálmok gyötrik, amik elől Peetához menekül, aki hozzá hasonló gondokkal küzd. Gyakran gondol Rutára is, mert az ő halála viselte meg legjobban. Mikor kiderült, hogy vissza kell mennie az arénába, nagyon érthetően reagál. És végig érezzük, hogy tényleg képes lenne az éltét adni Peetaért.
Peeta még mindig hős szerelmes, de a Viadal óta megtört; ő is rémképeket lát, de a feszültségét legalább levezeti a festésben. Még mindig meg akarja védeni Katnisst, és ezt nagyon szépen hozza tudomására.
Mostmár muszály lesz Galeről is említést tennem, mivel ebben a részben már ő is nagyobb szerepet kap. Személy szerint értem a karakterét, de nem tudom igazán kedvelni.
Ezzel szemben Haymitchet ebben a részben sikerült a szívembe zárnom, még akkor is, ha egy "alkoholista". Ebben a kötetben végre tényleg sikerült megértenem, miért vált azzá, akivé.
És hogy még egy nagyon jó karakterről szót ejtsek: Finnick egy igazi, komoly humorforrás... egy ideig. Aztán az ember kezdi lassan belátni, hogy ő sem csak egy poéngyáros, hanem egy hús-vér ember.
A történet magávalragad: Snow elnök mindent megtesz, hogy kiiktassa a jelképpé vált Fecsegőposzátát, vagyis Katnisst, éppen ezért küldi ismét az arénába, és az emberek is lássák, a Kapitóliumnak nem lehet ellenszegülni.
Kedvenc idézet: "Ha te meghalsz, és én életben maradok, nem tudok tovább élni a Tizenkettedik Körzetben. Mert te vagy az életem értelme, Katniss, csak miattad élek [...] Soha többé nem lennék boldog. [...] Te viszont más helyzetben vagy. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem szenvednéd meg, ha meghalnék. Viszont neked vannak még olyan emberek, akik miatt érdemes élned." (oké, ennél nincs is nyálasabb jelenet benne, de nekem tetszett)
Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5

Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala

Alapok: Az USA területén fekvő országot, Panemet egy Kapitóliumnak nevezett főváros irányítja, melynek lakosai élvezik annak hasznát, amit a körzetek előállítanak.
A világ sajátosságához hozzátartozik az úgy nevezett Éhezők viadala, amelyben minden körzetből két kiválasztott (összesen 24), tizenkét és tizonnyolc év közötti fiatal kell megküzdjön egymással és a Játékmesterek csapdáival - életre halálra.
Katniss Everdeen a Tizenkettedik körzetből származik. Édesapja a bányában halt meg, és rá maradt a feladat, hogy gondoskodjon anyjáról, és húgáról, Primről, akiért az életét is odaadná.
Primet első aratásnapi sorsolásán (ez az az esemény, amelyen kihúzzák a kiválasztottak nevét) kiválasztják, de a helyére jelentkezve Katniss vállalja, hogy ő megy húga helyett az arénába, és néz szembe a halállal.
Vélemény: Személy szerint nagyon szerettem ezt a kötetet. A szereplők hihetőek, egyik sem tűnt erőltetettnek.
Katniss úgy viselkedik, és gondolkodik, mint egy igazán rátermett hősnő, nem várja el, hogy megmentsék, nem kezd el könyörögni az életéért, amikor arra kerül a sor.
Peetáról először én is azt hittem, hogy csak a szerepét játsza, hogy támogatókat szerezzen, de lassan észre lehetett venni, hogy tényleg érzéseket táplál a lány iránt. Az ő karaktere egy kicsit túl romantikus volt nekem, de szeretem ezt a típust is, úgyhogy belopta magát a szívembe.
A kritikák alapján tartottam tőle, hogy az én idegeimnek túl véres könyv lesz, de kellemesen csalódtam. Bár rengeteg gyerek hal meg, és némeik igen durva módon, de egyáltalán nem mondanám abszolút morbidnak.
Bár maga a történet inkább tragikus (tekintve, hogy sok gyerek meghal, és ezt a Kapitólium még élvezi is), voltak meglepően vicces pillanatok is. 
Kedvenc idézet: "S a holnap valóra váltja az álmaidat
                              Drága kicsikém, úgy szeretlek." (Ruta altatójának utolsó két sora. Ez volt az a pont, ahol elsírtam magam - pedig nem szokásom) 
Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5