Tammara Webber: Easy - Egyszeregy

Alapok: Jacqueline egy buliból akar előbb elmenni, ezért vág kereszül egyedül a sötét parkolón. Mint pár pillanattal később rájön, ez nem volt bölcs döntés. Buck, az egyik egyetemista diáktársa leszorítja a kocsijában, és kis híján megerőszakolja a védtelen, rémült lányt, de Jacqueline-nek szerencséje van így egy arra járó fiú megmenti őt, és jól helybenhagyja támadóját.
Másnap Jacqueline rájön, hogy látásból már ismeri titokzatos megmentőjét: ő az a srác, aki közgazdaságtanon hátul ül és rajzolgat. Barátnői tanácsára úgy dönt, hogy a fiú tökéletes lenne számára "búfelejtőként", miútán egy többéves kapcsolata csúnyán véget ért nemrégiben. Azonban ott van Landon is, a korrepetítora, akivel bár sosem találkozott még, mégis nagyon érdekesnek és intelligensnek találja, és  könnyen megtalálja vele a közös hangot.
Azonban Buck, a támadó később is feltűnik a lány életében, és legszívesebben menekülne, akárhányszor meglátja. Retteg a fiútól, aki újra és újra megkísérli a bántalmazását. Egy idő után Jacqueline már nem tudja titokban tartani, mit tett vele Buck, és ki tudja mit tenne barátnője, Erin segítsége nélkül.
Vélemény: Ha nem az lenne a témája, ami, akkor egy hétköznapi romantikus limonádé lehetne arról, hogy juss tovább az exeden egy szexi, lehengerlő, okos, sötét multú fiú segítségével. De szerencsére a könyv épp elég hangsúlyt fektet a nemi erőszak következményeire és az önvédelmi oktatás szükségességére, hogy a könyv kilóghasson az unalmas nyálkönyvek közül. És szerencsére két olyan karakter is van, akikről jól esik olvasni: Erin (a legjobb barátnő) és Lucas, a rejtélyes megmentő.
Jacqueline kezdetben az a tipikus főhősnő, akiből tizenkettő egy tucat, és égetnivalóan idegesítő tud lenni az önsajnáltatásával. Rendben, hosszú kapcsolat ért véget és így kiesett az egyetemi elitből, de még akkor is ezen kell rágódni, mikor már súlyosabb dolgok is érték, ráadásul már feltűnt a színen Lucas, a pasi, aki határozottan magára vonja a figyelmét. Szerencsére a regény végére sokat javult, önálóbbá vált, és képes lett elszakadni a múlttól, de ettől még ugyanúgy a falra másztam tőle az elején.
Erin a valaha megírt (vagyis általam olvasott) legjobb barátnő. Lapátra teszi a barátját, mert az kiáll az erőszak elkövető mellett, beiratja magát és a barátnőjét önvédelmi tanfolyamra, hogy Jacqueline ne kerülhessen többé olyan helyzetbe, hogy védtelem legyen egyedül, segít neki tovább lépni. Egyszóval csodálatos ez a lány. Kéne még ilyen a könyvpiacra, komolyan.
Lucas kezdetben csak a szexi, titokzatos, rosszfiús kinézetű srác, aki megmentette főhősünk életét, ám ahogy a történet halad előre és egyre többet megtudunk róla, egyre komplexebbé válik a kép, s egyre inkább világossá válik, miért is akarja megvédeni a nőket  attól, hogy erőszak áldozatai legyenek. Az egyetlen probléma csak az, hogy túl tökéletes ahhoz, hogy létezzen, de ha őszinte akarok lenni, én így is úgy is nagyon megkedveltem.
Buck elég égysíkúra sikeredett, ő az az ember, akit ha valami csalődás ér, megerőszakol egy lányt. Bár ez így egyszerűen hangzik, de a következmények, mint tudjuk akár az áldozatok egész életére kihazással lehetnek.
Egyesek számára meglepő lehet, hogy hogyan reagáltak az emberek, amikor megtudták, hogy egy egyetemista nemi erőszakot kísérelt meg illetve hajtott végre, pedig, ha végiggondoljuk sokan tényleg nem értik, hogy az erőszak milyen mélyre tud ásni egy emberben, mennyire tönkre teheti a későbbi kapcsolatait (nem feltétlenül csak a szexuális életét értve ez alatt). A legtöbben szégyellik, ami velük történt, de ahogy a könyv elején is olvasható "Nem a te hibád".
A könyv az üzenete miatt nem mindennapi, ezzel emelkedik ki a tömegből: "Tegyél az erőszak ellen!", mert bárkivel megtörténhet.
Kedvenc idézet: "Erin: Beírattam kettőnket önvédelmi tanfolyamra." (a valaha írt legjobb barátnő. Komolyan, miért nem lehet mindewn könyvben ilyen őszinte barátságot találni?)
Összességében:
Alapötlet: 5/5 (csakis a nemi erőszak megelőzése miatt)
Kivitelezés 5/4 (Lucas/Landon szál kicsit el van húzva, és én most könyörtelen hangulatomban vagyok)
Szereplők: 5/5 (még a főhősnek is volt valamiféle karakterfejlődése, hála az Égnek)

Sarah Dessen: Figyelj rám

Alapok: Annabelle élete megváltozott tavasz óta: legjobb barátnője "kurvá"-nak bélyegezte, az iskolai társadalom kivetette magából, és ő mégse tud beszélni arról, hogy miért is történt ez. Így inkább hazudik, vagyis inkább csak eltitkolja az igazat, és igyekszik otthon elhitetni, hogy minden rendben, miközben ő magányosan emészti magát azok miatt, amiket nem mer, illetve nem tud bevallani: hogy ott akarja hagyni a modellkedést, hogy elvesztette a barátait, hogy mit tettek vele.
Whitney, a család középső nővére anorexiás. Kb. fél éve, Annabelle talált rá a mosdóban, teljesen legyengülve. Azóta kiengedték a kórházból, és ismét a családjával él, és közben terápiára jár.
Kirsten, a legidősebb lány. Mindig ő volt a bőbeszédű, a nyílt, ő vette észre először Whitney problémáját is, és figyelmeztette a szüleit (akik nem hallgattak rá). Mint két húga, ő is modellként dolgozott, míg rá nem jött, hogy nem képes erre a továbbiakban.
Annabelle viszont továbra sem képes igazat mondani, míg Owen, az ilyesztő, agresszív fiú, akit mindenki elkerül be nem avatja különös nézeteibe.
Vélemény: Ha van manapság olyan ifjúsági könyv, ami nem csöpög a nyáltól, és valós problémákkal állít szembe, akkor ez az. Először valami különös oknál fogva féltem tőle, de ez felesleges volt.
A három lány olyan eltérő, és mégis olyan hasonló. Végig Annabelle szemén keresztül látjuk az eseményeket, mégis mindnyájuk életébe betekintést nyerünk, a múltjukba és a jelenükbe egyaránt.
Annabelle félénk és talán gyengének is nevezhető, de ez - figyelembe véve, hogy mi történt vele - teljesen érthető. Nagyon lassan gyűjt bátorságot ahhoz, hogy őszinte legyen, de ezzel elég sokan így vagyunk.
Whitney tökéletes szépségként van jellemezve, de az ember hamar rájön, hogy a kezdetektől fogva sok problémáája volt az életben. Érdekes, hogy min ő, mind húga úgy érezte, hogy ők az "átmenet", a se nem egyik - se nem másik nővér; a szürke árnyalat.
Kirsten nagyon sok változáson megy keresztül. Ezt úgy is észre lehet venni, hogy a három nővér közül talán ő szerepel legkevesebben.
Owen-t rögtön megkedveltem, amint a kezét nyújtotta, hogy segítsen Annabellen, és bár a zenei ízlése viszonylag távol áll tőlem, mégis ő és a húga Mallory okozta a legtöbb megmosolyogtató pillanatot.
És ez a könyv egy másik nagy erőssége, mert komoly, valós témákról szól (*spoiler* görcsös megfelelni-akarás, anorexia, nemi erőszak *spoiler vége*) mégis némely pillanatokban könnyed és vidám, pont mint az élet, még ha néha nem is vesszük észre.
Kedvenc idézet: "Pszt, Annabel. Csak én vagyok az." (tudom, beteges, hogy a sok szép gondolat közül pont ezt választottam, de a végére ez is más értelmet nyer)
Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5