Rejtő Jenő: Egy bolond száz bajt csinál

Attól tartok valami baj van velem, ugyanis ezt a rövid szórakoztató, vicces könyvet két hétbe telt elolvasnom (oké, közben más könyvek után csorgattam a nyálam, amiket egy jó ideig nem olvashatok - legalább is magyarul).
Alapok: Sir Felix igen gazdag, igewn nemes és igen hagyománytisztelő családból származik, így nem is olyan nagy csoda, hogy mikor haza viszi táncosnő menyaaszonyát egyszerűen őrültként néznek rá a mélyen tisztelt ősök. A fölött még szemet hunytak, hogy az ifjú örökösnek megvannak a maga hóbortjai, mint például a motorbiciklizés, vagy lóversenyre járás, de hogy egy ilyen egyszerű lányt, mint Ellen Grace mert hazahozni... Egyszerűen hallatlan! Ez az oka, hogy az egyébként teljesen épelméjű fiatalember Sir Arthur jóvoltából kifolyólag a bolondokházában köt ki.
Vélemény: Mint fent említettem, ritkán vettem a kezembe a könyvet, de legalább ilyen nehéz volt letenni is, mert ahogy beindulnak a dolgok nagyon olvastatja magát.
A szereplők olyanok, mint egy Rejtő regényben lenni szoktak, bolondosak, kicsit őrültak és nagyon viccesek.
Sir Felix okos fickó, ravaszan "áll bosszút" a nagyságos rokonokon, akik meg is érdemlik a sorsukat, de ettől még ők is egész jópofák.
Ellen Grace, avagy a rég elhunyt Anna Emerencia nagyon szimpatikus, de néha elgondolkodtam, hogy biztos nem őrült-e. De nagyon úgy tűnik, hogy helyén van az esze, és a bájos kis hulla feje.
Az ápolók, az orvosok, és az ápoltak mind viccesek a magyuk tévképzeteivel (izé, ez utóbbi főleg az ápoltakra igaz), és azok a dolgok, amik a végén derültek ki, be kell valljam megleptek, és szinte kis krimivé alakult a regény. Nagyon élveztem, és a rendőrt meg a magánnyomozót is bírtam. A bolondokházában lettek őrültek.
Mindent összevetve bohókás, de nem idétlen történetet kaptunk Rejtő Jenőtől, amiben lehet, hogy nem mindenki őrült, de azért az író gyanús.
Kedvenc idézet: " - Mondják, van itt egyáltalában igazi bolond ebben az intézetben?
 - Kettőben biztos vagyok - szólt Wilkie. - Egy hölgyben, aki fehérre mázolva, mint hazajáró lélek szaladgál kint. És egy fehér köpenyes Gordon nevűben, aki orvosnak képzeli magát, és azt hiszem, az utolsó stádiumban van."
Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5

Rejtő Jenő: Az elveszett cirkáló

Már napok óta halogatom ennek a kritikányk a megírását, mert lusta is vagyok, meg nem is tudom, mit mondhatnék.
Alapok: Tom Levennek van egy csodálatos találmánya, aminek tervrajzait ellopták tőle, sőt hazájában még a menyasszonya megölésével is vádolják.
Viszont Angliának szüksége van Levenre, ezért utána küldik a testvérét, aki úgy értesült, fivére a légiónál szolgál, így felkeresi Rozsdást, az egyetlen embert, akiről tudja, a légiótól szökött meg. A férfi megsajnálja a Kölyöknek nevezett egyént, és "részvénytársaságot" alapít társaival: Nagy Főnökkel, Főorvossal, Bunkóval és Piszkos Freddel, a kapitánnyal, hogy felkutassák Tom Levent, és a találmányáért járó pénz felét megkaphassák.
Vélemény: Jó könyv, igazi Rejtő, csak nem volt sok időm olvasni, így lassan haladtam vele. Kikapcsolódáshoz minden esetre tökéletes.
Szerettem, hogy mindegyik karakternek megvolt a háttere, ami általában becsületesebb és kellemesebb, de kevésbé szabad volt, mint a mostani hétköznapjaik. De persze itt is inkább a humoron van a hangsúly.
Rozsdás egy meglepően okos, szimpatikus szereplő, akit könnyen megkedvel az ember.
Az ifjabb Leven, vagyis Kölyök az elején nem volt olyan szimpatikus, mert hát, hogy is mondjam, végtelennek és nyápicnak tűnt, de a végén bizonyította rátermetségét; még ha csak rövid ideig is, de hős megmentő volt.
A részvénytársaság többi tagját (élükön Freddel, aki meglepően tiszta volt ebben a kötetben nevéhez képest) is megkedveltem.
A történet csavaros, tele nem várt meglepetéssel (kivéve mondjuk a Kölyök titka).
Kedvenc idézet: "Piszkos Fredről lemossák vezetéknevét." (5. fejezet címének egy része)
Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/4 (oké, a Kölyök nem nőtt annyira a szívemhez, de ez inkább az én hibám, most mégis innen vonok le pontot. Igazságtalan vagyok.)

Rejtő Jenő: A fehér folt

Alapok: Van egy fehér folt az afrikai térképen, ami azt jelöli, hogy az a terület még nem tartozik semelyik európai gyarmatosító országhoz sem. Viszont Lungaország csak angol gyarmati-irányból közelíthető meg, és az angol érdekeltség van elsősorban jelen. Sir Halley külön engedéllyel bír ezen a területen, így csapatokat küldhat nyersanyagkutatásra.
Eközben Halley és a lánya közt folyamatosan "dúl a háború", mert az apa szerint egy húszonhároméves nőnek illene már férjhez mennie ahhoz a férfihoz, akit ő szánt neki. A felettébb makacs lány nem enged a szülői parancsnak, inkább elszökik a szegények közé. De mit kezdhet egy gazdag, soha nem nélkülöző lány a szegény-negyedben? Bajba keveredik, amiből egy rongyos csavargó húzza ki, és hirtelen azon kapja magát, hogy ez a csavargó az ő férje.
Vélemény: Minél több Rejtő-regényt olvasok annál biztosabb vagyok benne, hogy lassan a kedvenc íróim közt fogom számontartani. Hogy miért? A stílusáért, a humoráért, a szereplőiért, a történeteiért, egyszóval mindenért.
Liliant az író bedobta a mélyvízbe, de szerencsére a lány megtanult úszni, kis segítséggel. Megmutatta, hogy a körülmények olyan tulajdonságokat hozhatnak elő, amikről nem tudtuk, hogy bennünk vannak, vagy nem olyan formában ismertük őket.
Fred Marshall először szimpatikus volt, aztán nem kedveltem egy rövid időre, de testi-lelki felépülése után ismét megszerettem. Tetszett, ahogy viaskodik az érzéseivel, a bosszúvágyával, a testvérei iránti szeretete és a felesége által keltett érzések közt.
Bronson egy csuda figura, a legnagyobb humorforrása a könyvnek terjengős beszámolóival, és önmagának méltatásával.
A történet izgalmas, végig fenntartja az érdeklődést, és tényleg lehet aggódni a szereplők életéért.
Egyébként rövidke könyv (sajnos), gyorsan el lehet olvasni, és meg is éri.
Kedvenc idézet: "Pedig a hódítók tudják jól, hogy valamikor elkerülhetetlen lesz a pillanat, midőn a fegyver, az ész és a tekintély szuggesztiója dacára Európa szorító karja, amely fojtogatóan öleli át az Egyenlítőt, bénultan fog lehullani erről a féltekéről. Amit nem végezhetett el a hőség, a malária, a dús párák és a feje tetejére állt világ millió ellenséges életkörülménye, örök hűséges szövetségesei a bennszülötteknek, azt elvégzi majd az egyszerű lélektani átalakulás, amellyel a trópusi emberfajta egy napon tudatára ébred annak, hogy a fehér ember éppolyan mint ő, csak a bőre más színű..."
Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5

Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány

A nyaralásra két könyvet vittem magammal, és mint az sejthető, ez volt az egyik.
Alapok: Fülig Jimmy egy kocsmai verekedés során véletlenül egy matrózban felejti a kését, és minden hátsó szándék nélkül megy visszavenni jogos tulajdonát, ám a matróz, aki egyébként szállásmester a Honolulu Staron munkát ajánl neki, nem is egyet. Fülig Jimmy tehát a hajó pincére és egyik fűtője lesz egyszemélyben, cserébe mindkét állás után járó fizetést megkapja, csakhogy hetekig le kéne mondania olyan apróságról, mint az alvás. A kedves csavargó minden tőle telhetőt megtesz, még ópiummot is csempész a hajón utazók ételébe, hogy ne tűnjön fel nekik aluszékonysága, s út közben különös barátságba keveredik a hajón inkognitóban utazó St. Antonio főherceggel, akivel még sok mindenen kell túljutniuk.
Vélemény: Ha nekem valaki akár egy hete azt mondta volna, hogy ennyit fogok hangosan nevetni egy könyvön, valószínűleg elég szkeptikusan néztem volna az illetőre. "Még hogy majdnem minden oldalán kacagjak? Lehetetlen." - mondta volna a hitetlen Ginga, de én már hívő vagyok. Nagyon.
Piszkos Fred tényleg a legértelmesebb szereplő a könyvben, és a legravaszabb is. Bár nagyon szerethető szereplő, én mégse mernék a közelébe menni, mert pillanatok alatt eltűnne minden értéktárgyam.
Fülig Jimmy naplója megnyugtatott; nem nekem van a legpocsékabb helyesírásom a világon. Ez a fickó annyira lökött, hogy nem lehet nem megszeretni.
St. Antonio herceg az elején még nyámnyilának tűnt, de aztán megemberelte magát *Spoiler* és előjött az apja vére. *Spoler vége*
Ami még nagyon tetszett, azok a klubbok, Buzgó Mócsing a bizonyos levél után és Nagy Bivaly viselkedése; mindegyik elérte, hogy ne álljam meg röhögés nélkül az adott jelenetet.
A befejezés egy cseppet keserédes volt a címszereplő szemszögéből, de így volt rendjén; Piszkos Fred a tengerre való.
Kedvenc idézet: "Az nevet utoljára, aki először üt." (Röviden és tömören a csavargó filozófia)
Összesen:
Alapötlet: 5/5
Kizitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5 (mert többet nem lehet adni, saját szabályaim szerint)