2014. április 29., kedd

Németh László: Iszony

Nagyon el vagyok maradva. Ha díjat osztanának lustaságért, valószínűleg kiérdemelnék egy aranyérmet. Ezt a könyvet még januárban olvastam. A bejegyzést meg már majd fél hónapja "írom".
Alapok: Kárász Nelli családja leszegényedett, egy kis domos birtokon gazdálkodnak Fáncs mellett. Egy újév reggelén Takaró Sanyi és öccse Imre mennek a házat köszönteni. Sanyi nem is próbálja leplezni, mennyire tetszik neki a tőle oly különböző lány, viszont cigányos viselkedésével, és egész közvetlen lényével undorodást vált ki Nelliből. A lány elutasitó viselkedése nem csüggeszti a fiatal gazdálkodót, sőt, mintha tüzelné Nelli folyamatos ellenállása.
Nelli édesapjának halála után Sanyi veszi át a Kárász birtokot és egyre sürgeti a a házasságot, és Nelli már nem mondhat nemet annak az embernek, aki megmentette. Viszont a házasság alatt a kezdeti viszolygás és lenézés iszonnyá fokozódik, ami végül kitör az asszonyból.
Vélemény: Meg is értem és nem is Nellit. Tudom, hogy miért volt számára ellenszenves Sanyi közvetlen, behízelgő és léha természete. Az ő helyégen nekem se lett volna szimpatikus egy ilyen ember, és én még nem is vagyok "apáca-típus", mint Nelli. Nemrég merült fel bennem a gondolat, hogy Nelli talán aszexuális volt, vagyis képtelen volt fizikailag vonzódni bárkihez. Persze Imrét megnyerőbbnek találta, de ebben az is közrejátszott, hogy úgy hitte, vele nem feltétlenül kéne megosztania az ágyát.
És ha már ennyit írtam róla, talán el is mondhatnám, milyen lány is ez a Nelli: makacs, szorgalmas, hiegvérű és takarékoskodó. Ezek a főbb jellemvonásai, és ezek a fő ütközőpontok a regényben, ugyanis Sanyi mindezen tulajdonságok ellentétével van megáldva. Hiába a mondás, hogy az "ellentétek vonzzák egymást", itt ez határozottan nem érvényesül, mert bár a cigányos jellemű Sanyi szereti, sőtt megfolytja szeretetével Nellit, a fiatal asszony egyenesen iszonyodik tőle.
A cselekmény összesen három évet ölel fel, és elsősorban a szereplők, köztük is Nelli lelki világára, gyötrődésére fókuszál. Láthatjuk, hogyan válik a kezdetben elviselhető házasság pokolian folytogatóvá, hogyan gyűlöli meg egy anya a saját gyerekét, majd végül hogyan talál békét.
Az ami a legtöbb embernek szemet szúrhat (mondhatni jogosan) a történetben az Nelli gyerekéhez való viszony, e az az igazság, hogy ez így teljesen reális. Van olyan csalá, ahol ennél kevesebbért is megútálja valaki a saját gyermekét. De a könyvben többféle anya-gyerek viszonyt is megismerhetünk az elvakult rajongó szeretettől a folyton elégedetlenkedő kapcsolatig.
Hogy mindent öszzevetve milyen is a könyv? Lélektani, vagyis kell egy bizonyos lelki állapot hozzá. Tele van hullaámhegyekkel és hullámvölgyekkel, van hogy együttérzünk a szereplőkkel, van hogy nem is értjük, hogy létezhet ilyen szörnyű ember. De ez teszi hitelessé a regényt. Nekem tetszett, így visszagondolva.
Kedvenc idézet:"A kis utálatos, gondolom magamban, ahogy fürdetésnél a csiklandós barna bőrén, a pihés keresztcsontján végigsiklik a kezem. De ezt nem váddal, a kihordó anyaméh fölháborodásával mondom, hanem mosolytalan, távoli, biztos szeretettel. Mert mi ő is, ez a kezem közt ficánkoló Sanyi? A lányom tán? Egy darab rám bízott, szegény emberiség."
Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5 (eggyik se igazán szerethető, de mind hiteles)