Alapok: John Perry hetvenöt esztendős. Pont elérte a megfelelő kort a sorozáshoz, és ő örömmel jelntkezik katonának, a Földön pedig úgysincs már semmilye, amiért megérné itt maradni: a felesége meghalt, a fia megáll a saját lábán, és az az iigazság, hogy John nem akar még inkább megöregedni. Az a hír járja, hogy a Gyarmati Szövetség (GYSZ) katonái, a Gyarmati Véderő (GYV) meg tudja fiatalítani az embereket. Ez ésszerűnek is látszik, hisz milyen háború az, amit hetvenöt éves reszkető kezű öregekkel akarnak megvívni? Mr. Perry tehát még utoljára ellátogat felesége, Katharine sírjához, majd összecsomagol és felmegy a GYSZ földkörül keringő bázisára.
Csakhogy nem az elképzelt módon nyerik vissza a fiatalságukat az emberek, és a háború, amit vívnak ugyanígy nem szokványos. Tíz évet kell szolgálniuk, és tíz éven keresztül kell mindent elkövetniük a túlélésért és a csaatért, hogy visszakapják az életüket.
Vélemény: Talán a legjobb könyv, amit idén olvastam. Sőt, hagyjuk a talánt: ez a legjobb könyv, amit idén olvastam (eddig, mert még reménykedhetek csodában, ami felülmúlná ezt).
John Scalzi lehengerlő stílussal rendelketik, tényszerűen ábrázol, mégis mindent éreztem, magam elé képzeltem a szereplők összes rezdülését, és megértettem őket.
Az író által bemutatott világ nem rózsaszín a háború nek kíméli a szereplőket, nem tesz kivételeket, csak mert a szereplő éppen a szívéhez nőtt az olvasónak. A Vének háborúja nem esti mese, tele van reális harccal, elképesztő világokkal és ellenfelekkel, és néha olyan karakterektől kell könnyes búcsút vennünk, akik tényleg aszínünkhez nőttek.
Ám Scalzi könyve nem csak a háború borzalmáról szól, hanem annak mibenlétéről is, hogy miért harcolnak a katonák, hogy miért érzik magukat egy idő után szörnyetegnek, és mégis miért van szükség rájuk. De ami még nagyon kiemelkedő az a Gyarmati Szövetség és az amerikai külpolitika közti hasonlóság, az öregség elleni harc, és a humor. Igen, valóban azt írtam, humor, ugyanis drága főszereplőnk, John Perry csodálatos szarkasztikus humorral van megáldva, és ezt meg is csillogtatja, amikor csak teheti.
Ha már ennyit emlegettem, illene egy kicsit jellemeznek is John Perryt, a mi nagyszerű főhősünket. Mr. Perry, mint már említettem jó humorú, nem túl nagyravágyó, vagy önfényező idős férfi, akit leginkább találékonysága különböztet meg rajtársaitól. Nagyon szépen van ábrázolva a feleségéhez való kötődése is, ami a regény második felében kicsit nagyobb szerepet is kap, de éppen csak agy leheletnyit, így szerencsére nem nyomja el a történetet.
A könyv második felében kap szerepet Jane Sagan különleges katona, a Szellemhadtest hadnagya, akiről nehéz lenne spoilermentesen írni, de annyit mindenképpen elárulhatok, hogy kiváló katona, és ügyesen bánik a késsel is.
Kedvenc mellékszereplőim pedig természetesen a Vén trottyok (nem én neveztem őket így, ők hívták ilyen néven magukat), közülük is Alan, Jesse és Henry, akik mind kidolgozott múlttal és karakterrel rendelkeznek.
Még annyit fűznék hozzá, hogy aki teheti és nem riad vissza a háborús sci-fi-től, olvassa el, mert nagyszerű élmény, főleg a műfaj szerelmeseinek.
Kedvenc idézet: "Akármennyire utáltam a temetőt, azért örültem is, hogy van. Hiányzott a feleségem. A hiányát könnyebb volt elviselni a temetőben, ahol mindig is halott volt, mint az összes olyan helyen, ahol élt." (Nem ez a legjellemzőbb a könyvre. Azt se mondhatnám, hogy ez a legszebb gondolat, amit találhatunk benne, de azt biztosan állítom, hogy rettenetesen igaza van Scalzinak.)
Összességében:
Alapok: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5
