Leiner Laura: Szent Johanna gimi 2. - Együtt

Alapok: Elérkezett a második félév a Szent Johanna gimi 9.b-s diákjai számára. Valentin-hét, farsang, húsvét, ballagtatás és hasonló rendezvények várják Reniéket.
Vélemény: Nem lett a kedvencem, de magamat is megleptem, mikor egy idő után megmosolyogtam az apró hülyeségeket.
Történni nem igazán történik semmi (ahogy az előző kötetben sem), de legalább van egy-két poén elrejtve, amik néha elfeledtetik zseniális főszereplők elvakultságát és sötétségét.
Nehéz erről most írni, mivel azóta olvastam a harmadik kötetet is, és eléggé egybefolynak a dolgok, de az biztos, hogy már ebbem a könyvben is meg akartam folytani Renit, mert ilyen értetlen lányt nehéz elfogadni az iskola nagy tehetségeként. (Bár azért látszik, hogy Reni csak bemagolja az anyagot, de nem feltétlenül érti meg.)
Kellemesebb volt Arnoldról és Kingáról olvasni (ők a kedvenc szereplőim; ők azok, akiknek mintha karakterül is lenne és nem csak papírből lennének kivágva.) Arnold annyira belehabarodott drága Reninkbe, hogy már csak akkor lenne ez feltűnőbb, ha kifejezetten "I love Rentai Renáta" pólókban járna.
Kinga pedig egy kissé hisztérikus, gúnyos, de alapvetően jószándékú lány, nem tudom, Reni hogy nem veszi észre, hogy sokkal megbízhatóbb barát ő, mint Virág (aki még a hősnőnél is sötétebb).
Van egy rakat töltelék szereplő, akikről semmit sem tudunk, csak azt a cimkét, amit rájuk ragasztottak (kockák, francia srác, csöndes srác), és ezen túl nem is nagyon csinálnak semmit.
Ricsit, Davet és Zsoltit egészen kedvelem, annak ellenére, hogy érdeklődésük eléggé korlátozott, mégis ők az egész regény humorforrásai.
És akkor ott van Cortez. Hogy mi a jó benne, arra a mai napig nem jöttem rá, pedig én is lányból vagyok, mégse dobban meg a szívem, ahányszor egy menő sráccal találkozom.
Még valami, ami kiveri a biztosítékot: Hogy a fenébe létezhetne egy olyan iskola, ahol ennyi az ilyen meg olyan hét. Komolyan, nálunk volt farsang, karácsony, nemzeti ünnepek, de mind max. 2 órát vettek el a délutánból, aztán csókolom. A valentin napot még csak nem is említették, nem hogy külön hetet tartsanak. Hogy tanulnak ebben az intézményben a diákok?
Vagyis, mint a könyvből kiderül, sehogy sem tanulnak. Ez egy magán iskola, de az osztály fele épp, hogy átcsusszan év végén. Ez egy kicsit különös, nem? Ahogy az is, hogy a kémiatanár nem veszi észre, hogy a kedvenckéje mindig puskázik; vagyis igazából senki sem veszi észre, ha valaki puskázik. Pedig elég átlátszó trükkjeik vannak, és mindenki egy személyről másol. Ne akarja senki azt mondani, hogy egyik tanár se veszi észre, ha mindenki ilyen feltűnően csal.
Kedvenc idézet: "No comment." (Vérszemet kaptam, akárhányszor leírva láttam.)
Összességében:
Alapötlet: 5/4
Kivitelezés: 5/4
Szereplők: 5/2 (igen, szigorú vagyok)

(nem érdemli, de "megajánlom" a 4 pontot)

Leiner Laura: Kezdet

Alapok: Rentai Renáta most költözött Budára, és pár napon belül elkezdi a tanévet a Szent Johanna Alapítványi Gimnáziumban, ahova másodikként vették fel. Nemrég talált egy naplót, amiben leírja az iskolai élményeit; így ismerhetjük meg mi is a
9.b osztály tagjait, a gimnázium tanárait, és a magániskola különleges rendjét.
Renáta most szerez életében először barátokat, most lesz először szerelmes, és kerül kicsit más megvilágításba saját élete. A történet a kamaszkor kezdetének nehézségeiről, az általunk is elkövetett hibákról, és a rengeteg hétköznapibbnál hétköznapibb pillanatról szól, amelyekről akkor azt hittük az egész világot megváltoztatja.
Vélemény: Már több hete halogatom a kritika megírását (azóta felhalmoztam egy csomó másikat, amiről még szintén nem született véleményezés, szóval nagyszerűen el vagyok maradva, de se időm se energiám mindezt behozni), úgyhogy lehet, kicsit pontatlan leszek az eseményekkel kapcsolatban.
Rentai Renáta - mint azt már a neve is sugalja - elég egysíkú lány, határozottan felszínes, és teljesen két-dimenziósan látja a világot. Nála valami vagy ciki, vagy menő, köztes állapot nincs. Egyébként nem buta lány, de nem is egy született zseni, mint ahogy az be van állítva, de ez tulajdonképpen nem baj. A baj a fent említett nagyon bosszantó felfogásban rejlik, ami - igaz ami igaz - rengeteg tinilány jellemzője.
Kifejezetten kedveltem azonban az "összecsapásait" Vladárral, a rajztanárral, amikből egyértelműen ő jött ki vesztesként, és az irodalmi megjegyzései is szimpatikusak voltak.
Virág nagyjából úgy van jellemezve, hogy buta és emós. Ebből a butával viszonylag egyetértek, de az emóst nem tudom alátámasztani, mivel öltözködési és zenei stílusán semmi más nem utal erre. Tudom persze, hogy ez igazából egy korstílus, de ha ez egy fő jellemvonás, akkor legyen valami alapja is. Emellett Virág művész, ez az egyetlen, amihez valójában ért, de ez nem igazán baj, sőt.
Arnold egyszerűen könyvmoly, túl komoly és analitikus. Vagyis Reni ezt az oldalát látja, mert valahogy nem hiszem, hogy ez a karakter kimerül ennyiben. Bár az is lehet, hogy egyszerűen túl sokat akarok, tekintve, hogy ez a srác volt a kedvenc szereplőm az egyész könyvben. Nagyon örülnék egy ilyen barátnak, akivel mindenről lehet beszélgetni.
A Cortez körüli őrületet bevallom, nem igazán értem. Oké, ő a történet szépfiúja, de ennyiben marad a jellemzése, Reni meg csak csorgatja utána a nyálát, anélköl, hogy ismerné. Elfogadom, van olyan - főleg ebben a korban -, hogy valaki egyszerűen vakon hisz abban, hogy azt a személyt, aki történetesen nem is igazán érdeklődik iránta, neki teremtették.
Viszonylag nagyobb beszélőszerephez jut még Kinga, akit szintén kedveltem - név kötelez -, bár meg nem tudom mondani, mivel is szimpatizáltam igazán a jellemében, de a versenyszelleme néha engem is elért.
És akkor most jöjjön az igazi feketeleves: Mégis mi a jó fenét sugall ez a könyv a fiataloknak (nem mintha én valami aggastyán lennék, éppen ellenkezőleg)?! Mert az szép és jó, hogy egy osztálynak feltételek nélkül össze kell tartania, ez így is volna rendjén, de akkor hogy a csudába jön ehhez az az aprócska tény, hogy a fél könyvben egy duci és egy fogszabályzós lányon köszörülik a nyelvüket a szereplők. Tudom, hogy van ilyen a való életben, és én is mondtam dolgokat, amikre nem vagyok büszke, de akkor sem kéne az embereket ilyen egysíkúan; cikinek, vagy "kúlnak" beállítani.
A végére hagytam a könyv legjobb összetevőjét: a humort, mert az van itt bőven; igazából ezért volt érdemes elolvasni a könyvet, ugyanis nem egy-kettő igazán felhőtlen pillanatot okozott olvasás közben.
Kedvenc idézet: "– Látszik, hogy nem vagy egy észlény. Az ujjnyomok meglátszódnak. A vonalzó szabályos nyomot hagy az arcon, kipirul, ráadásul a csípős fájdalomtól könnybe lábad a szem, ami fáradt, beteg hatást kelt.
Mosolyogva figyeltük, ahogy Kinga csapkodja Ricsi arcának mindkét oldalát. Azt hiszem, még élvezte is. Mármint Kinga. De a lényeg, hogy a kémiaterembe érve Ricsi arca lángolt, a szeme fátyolos volt, és amikor rájátszott azzal, hogy bágyadtan bámul és nyakig felhúzza a pulcsiját, totál eredeti hatást ért el."
Összességében:
Alapötlet: 5/4
Kivitelezés: 5/4 (csakis a humor miatt)
Szereplők: 5/3