Kelley Armstrong: The Reckoning – A leszámolás

Bocsánat a sok késésért és a ritka blogolásért Magánéleti okai vannak, de azért igyekszem legalább havonta valami frissel szolgálni.
Alapok: Miután Cloeék sikeresen megmenekültek ülözőik elől, úgy tűnik talán végre békét nyerhetnek Andrew segítségével. Ám a nyugalom nem tart sokáig. Chloe már az első este felver egy kopogószellemet, aki azt állítja információkkal tud szolgálni az Edison csoportról. Kiderül, hogy a szellem is résztvett a kísérletek első fázisában, a Genezis I programban, aminek szörnyű következményei voltak.
A segítségükre érkező variánsok megrettennek a fiatalok képességeitől, de leginkább Derektől tartanak, aki vérfarkas létére erősen kilóg a variánsok sorából, s ez az ellenérzés később tetlegességig is fajul.
A menekült fiatalok lassan rájönnek, hogy Andrew-nál sincsenek biztonságban, ám a szökés is lehetetlennek tűnik, míg az Edison csoport őket keresi.
Vélemény: Elég vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, mivel nagyon sokat vártam, és sokat is kaptam, csak valahogy nem volt olyan tökéletes, mint amilyenben reménykedtem.
Először essünk is túl a negatívumon: a szerelmi háromszög elhúzása. Nem szeretem a szerelmi sokszögeket, és igaz, hogy itt alig volt hangsúly rajta, és a fiúk is nagyon jól (túl jól) kezelték, mégis soknak tűnt. Valószínűleg nem voltam túl romantikus hangulatban, mikor olvastam, minden esetremég az sem tett teljesen boldoggá, hogy a kedvenc párosításom nyert.
De beszéljünk kicsit a karakterek vátozásáról is, mert ez már bizony a dolgok pozitív oldala.
Chloe kezd rátalálni a magabiztosabb önmagára, aki kész cselekedni és nem omlik össze a meghatottságtól,ha valaki kiskutya szemekkel néz rá. A túlélésért pedig talán bármire képes lenne.
Tori kicsit nagyobb szerepet kap, mint az előző kötetekben, és megmutatja egy ragaszkodóbb és "okosabb" (vagy legalább is kockább) oldalát. Határozottan az egyik lagjobb karakter lett a történet végére.
Simon kicsit nőtt a szememben a "tesók mindenek felett" hozzáállásával, de ettől függetlenül még mindig idegesít, hogy mindig a legrosszabbkor bukkan fel, így előtérbe hozva az (ördögi) szerelmi háromszöget.
És ugye ott van a mi önbizalomhiányos, okos vérfarkasunk aki lassan de biztosan halad a teljes farkassá válás felé és hasonló sebességgel közeledik főhősünkhöz is: kettőt előre egyet hátra. Most háttérbe szorul a "Derek tervez Chloe végez" felállás, de ez nem jelenti azt, hogy  nem olyan  parancsolgató, mint általában.
Pozitívumként ott van még a kötet zárása, ami bár nem olyan, mint ahogy a legtöbben számítanának rá, de mégis izgalmas és valahogy életszerűbb, mint egy nagy epikus csata jó és gonosz között.
Mindent összevetve az írónő hozta a formáját, de valahogy a szememben ez a kötet nem múlta felül az előző kettőt.
Kedvenc idézet:"– Hát, amikor felszabadítasz egy démont, kinyitod a…
– Démonvilág kapuját?
– A kapu azért erős szó rá. Inkább egy icipici repedés."
(Az igazi kedvencem a "Lődd le!", de az szövegkörnyezet nélkül nem sokat ér, így egy pár Diriel-pillanatot ragadtam ki)
Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5

Kristin Cast, Alyson Noël, Kelley Armstrong, Richelle Mead, Francesca Lia Block - Pokoli csók

Mivel ez egy novelláskötet öt különböző író tollából származó öt teljesen más művet rejt, ezért együtt nincs értelme nézni őket, csak külön-külön.
Richelle Mead: Napfény
A történet Lissa (Vámpírakadémia) szüleiről szól, pontosabban az ő megismerkedésükről és fiatalkorukról.
Az apja, Eric Dragomir nem nőtt éppen a szívemhez, mert rátari és büszke fiú volt, az a típus, aki bármit megkaphat, és akinek mindenki imponálni akar. Mégis valahogy kitűnt a tömegből, és nem csak pénzének és rangjának köszönhetően, hanem a gondolatai miatt.
Lissa viszont sokkal inkább az anyjára, Rheara ütött. Ő is csendes, visszahúzódóbb, elmélkedőbb lány volt, ráadásul csak félig nemesi vér (anyja ágán Ozera). Tetszett, ahogy az emberekkel bánt.
A novella vége viszont nem annyira tetszett, hasontított a Dermesztő ölelés befejező oldalaira, és mindig morbidnak tartottam, hogyha az ember egy barát halála után rögtön visszatér a szerelmi ügyekhez. Igaz, itt ez a barát nem teljesen nevezhető valódi barátnak, de eleinte szimpatikus volt, és Reah is kedvelte.

Alyson Noël: Kelts Életre
Ajjaj, de nem jó volt ez. Olyan az egész, mint egy nagyon bugyuta kis valami, olyan szereplőkkel, hogy az ember kiszalad a világból a vakságuk és hülyeségük miatt.
Danika (igen, ez itt NŐI név) iszonyú hülye. Olyan könnyen hisz mindenkinek, semmiben sem kételkedik, és nem tűnnek fel neki nagyon is gyanús dolgok. Ha öten kéne lenniük, akkor a többiek biztos, hogy csak eltévedtek. Ha a pasas, aki elvisz minket a gótikus kastélyba, és azt mondja, hogy "meghozta a lányt", akkor bizonyára félreértette a dolgot a pasas akcentusa miatt, és még sorolhatnám. Ami még idegesített benne, hogy állandóan nyafog, hogy az apja, mióta újranősült már nem is szereti őt, meg a pasija összefeküdt a legjobb barátnőjével kb. fél éve.
Bram olyan semleges karakter, aki a hős megmentőt játsza, és elhozza Dani számára az örök boldogságot és szerelmet (na meg a szivárványt köpő egyszarvúkat).
A történet lapos, kiszámítható és idegesítő, nem hiszem, hogy bárki komolyan tudná venni, ha nem tízéves, és állandóan a szőke hercegre vár, aki természetesen azonnal beleszeret, és együtt nyargalnak a naplementébe, miután megszabadította zsarnok szüleitől, akik olyan szörnyűséget tettek vele, hogy rossz színű táskát vettek neki.
Egyetlen pozitív pontja a kastély hangulata (amit bár nem jelenít meg igazán az írónő, én mégis értékelem), ezért kap 2 pontot az ötből.

Kristin Cast: Idefent
Ha olvasott már bárki is művészinek szánt, de valójában össze-vissza hányt sorokat, amik úgy tűnnek, mintha egy meditáló szamár írta volna őket, akkor az megértheti mit éreztem a novella olvasása közben. Ami viszont meglepett, hogy még így sem volt olvashatatlan, vagy érthetetlen.
Rheena (később Aurora) amolyan ösztönlény, aki nem igazán használja a józan eszét, talán azért, mert az nincs neki. Vágyódik a földfelszín fölé, a fényre, olyan helyre, ahol talán nem vetik meg annyira.
Sol egy gyilkos (talán vámpír, a szemfogai alapján), aki nem érezhet annélkül, hogy ölne, ám amikor találkozik az odalenti lánnyal úgy véli képes lenne érezni.
A történet rövid, a végén a brutális gyilkosságokat nem részletezi az írónő (nem feltétlenül baj), de a szereplők egyetlen érzését se éreztem át. Csak papírra vetett üres szavak voltak (ráadásul nevetséges módon megírva).

Kelley Armstrong: Vérmacska
A kötet legpörgősebb és - szerintem - legjobb novellája ez. Igazából ezért is olvastam el az egész novellagyűjteményt.
Katjana tizanhatéves és már hat hónapja halott. Pontosabban vámpír, mióta lelőtte az Edison csoport egy tagja. Ötéves kora óta neveli Marguerite, az őrzője, aki megmentette őt a génmódosító-szervezettől. Kat egyébként viszonylag bátor és értelmes, örül, hogy találkozhat még olyanokkal mint ő.
Neil első pillantásra cingár könyvmolynak tűnik, de egy idő után feltűnik, mennyire nem az, és mennyire útálja, ha annak tartják.

Chad egy beképzelt hülye első, második és harmadik ránézésre is. Olyasvalaki, aki lehet akármilyen jóképű, az ember nem tuja kedvelni.

Kelley Armstrong hozta a szokott formáját ennél a kis novellánál is: az események folyanatosan pörögnek, a szereplők nem nem állnak meg nagy szerelmi vallomásokat tenni, vagy sopánkodni, hanem mentik a bőrüket.

 

Francesca Lia Block: Lilith
Ennek a novellának az az egyetlen pozítívuma, hogy rövid.
Adva van nekünk Paul Michael, aki büdös, antiszociális, valószínűleg túlsúlyos és egy maga által teremtett világban él, amiből csak egy barátnő hiányzik, aki megértené őt.
Lilithről se tudunk meg sokat, csak azt, hogy nem egészen ember, vért szív és sok halál szárad a lelkén (már ha van neki olyan).
Végső soron ez nem túl sok mindenről szól, elég keveset tudunk meg a szereplőkről és a történésekről, így nehéz megkedvelni valamit.

Kelley Armstrong: Ébredés

Alapok: Vigyázat Spoiler az előző részre nézve!
Miután Chloet fogjul ejtette az Edison csoport, a lány kétségbeesetten keresi a kiutat, és közben megtudja, miért tartották őt és a többi Variánst a Lyle házban.
Rae nem hiszi el neki, hogy a szintén Lyle házban élt lányt, Lizt és egy fiút, Bradyt a csoport kivégezte, mert erejüket kezelhetetlennek ítélték.
Chloe ismét megszökik, ezuttal Torival, a boszorkánnyal, és Liz szallemével, majd pár napon belül megtalálják Dereket és Simont, így eggyütt folytatják menekülésüket a rájuk vadászó Variánsok elől.
Chloe ereje azonban valóban nehezen kezelhető, és egyre több zombit kelt életre akaratán kívül.
Vélemény: Sokat vártam tőle, és hihetetlen, de sikerült teljesítenie!
Chloe visszahúzódó jelleme ellenére igyekszik összetartani a széthúzó társaságot, de ez nehéz úgy, hogy ő maga is sokszor kerül összetűzésbe Derekkel, és zombinevéreket valamint hajléktalanok hulláit kelti életre. Egyre erősebbé, határozottabbá válik, mégis ő a csapat legmegbocsájtóbb tagja.
Derek először ideges és mogorva, mint mindig, de egyre többet tudunk meg róla. Szerintem nincs olyan (női) olvasó, aki ne zárná a szívébe. Védelmező ösztönei mintha egyre erősebbek lennének.
Simon olyan, mint volt; optimista, vidám, és kész a társaság minden tagját feldobni (kivéve Torit, akivel ő se ápol jó viszonyt).
Tori féltékeny Chloera, mert a fiúk törődnek vele, de a dolgot nagyon hülyén kezeli. Anyja miatt érthető miért ilyen, és az ember talán sajnálná is, ha nem igyekezne olyan ellenszenvesen és meggondolatlanul beszélni, cselekedni. Ennek ellenére sokkal kedvelhetőbb, mint az előző kötetben (személy szerint jobban kedvelem, mint Raet a Szellemidézőben).
Rae most elásta magát, mert lehet, hogy nem rosszindulatból lett áruló, mégis azzá vált, és lehet, hogy Chloe megbocsájt, de én nem.
Lizről is többet megtudunk, és valahogy nehéz elfogadni, hogy már nem él.
A történet pörgősebb, mint az előző kötetben, de itt már helyet kap a lehelletnyi kamasz romantika is.
Megjelenik a vérfarkasfalka is, akikről remélem hallhatunk még a későbbiekben, mert lehet, hogy kegyetlenek, de akkor is ők Derek fajtársai.
Mostmár csak egy kötet maradt hátra, mert én hülye nem tudtam várni ezzel, így most várnom kell őszig, hogy elolvashassam a Leszámolást is magyarul. (Az is lehet, hogy nem törődöm csekély nyelvtudásommal, és nyáron kivégzem angolul.)
Kedvenc idézet: "- Miért öltek meg? - kérdezte Liz. Beszéltem neki a kísérletről és a genetikai manipulációról, meg amit az iratban olvastam a megsemmisítésünkről arra az esetre, ha nem lehetne bennünket rehabilitálni.
- De engem lehetett volna rehabilitálni! - mondta. - Ha csak elmondják nekem, miről van szó, nem akadok ki a kopogó szellemeken. Jártam volna órákra, beszedtem volna a gyógyszereket, bármit, amit akarnak.
- Tudom.
- Akkor miért? Miért?
Erre az volt az egyetlen válaszom, hogy nem számítottunk nekik. Egy kísérlet alanyai voltunk, de a rehabilitációt csak azért próbál ták, mert nem állatok vagyunk, a Lyle-ház csak jelképes erőlködés a részükről, hogy bebizonyítsák maguknak, tettek némi kísérletet a megmentésünkre." (tudom hosszú idézet, de nem akartam se akciót, se romantikusat írni ide)
Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5 (a fordítás javult, de még mindig nem az igazi)
Szerplők: 5/5

Kelley Armstrong: A szellemidéző

Alapok: A tizenöt éves Chloe Saunders élete első menzeszének napja felejthetetlenné válik, ugyanis aznap újra elkezd szellemeket látni. Először egy fiatal fiút lát, akin keresztülhajtanak kocsival, aztán egy megégett gondnokot, aki az egyész iskolán keresztül üldözi. Az eset, mely során a lány látszólag ok nélkül, ordítozva rohan az iskola tetője felé természetesen nem marad következmények nélkül; Chloet skizofrénnek nyílvánítják és egy Lyle ház nevű intézetbe küldik, hogy "kikúrálódjon". A lány eleinte igyekszik elhinni, hogy tényleg problémái vannak, de szobatársának különös esete és az intézetben lakó testvérpár rádöbbenti, hogy ezen a helyen nem elmebeteg gyerekek vannak, hanem olyanok, akik hozzá hasonlóan átlagon felüli képességekkel rendelkeznek. Ahogy egyre jobban elmélyül a nyomozásban, úgy egyre veszélyesebb lesz számára az intézetben maradni.
Vélemény: Lehet, hogy nem írtam le elég jól az alapokat, és ezért elnézést kérek, de egyszerűen nem lehet ezt pár sorban elmesélni, ezt olvasni kell!
Chloe alapjáraton egy visszahúzódó, csendes lány, aki dadog, ha ideges, és imádja a filmeket (ilyen szakirányban tanul a középiskolában), aminek következtében gyakran hasonlítja a saját életét filmbéli jelenetekhez. Nagyon pozitív szereplő, de nem tökéletes; rettenetesen fél a szellemektől és a zombiktól, sőt önmagától is.
Derek Souza az a tipikus búval bélelt kamaszsrác, de sok más regényhőssel ellentétben ő nem éppen jóképűségével hódít; intelligens, jószándékú, de nem egy szépfiú (kivéve persze az alkatát). Számára nagyon fontos a mostohatestvérének épsége, és sok mindent megtenne érte, de irtózik önmagától, retteg, hogy nem tudja megtartani a kontrolt indulatai és ereje felett. Ettől egy olyan karakterré válik, akit nem lehet nem kedvelni.
Simon sokkal inkább egy szépfiú, de megvannak a maga álmai és céljai. Nem lett kedvenc karakter, de szimpatikus.
Rae egy elhagyott gyerek, aki hirtelen jött különlegeséggétől egy kicsit elszáll, de nem mondanám, hogy nem kedveltem.
Liz bájos, vidám, kedves lány, de talán egy kicsit hiperaktív, és nem tudja kontrollálni a képességét, éppen ezért viszik el az intézetből.
Torit valószínűleg minden olvasó megfolytaná egy kanál vízben azokért, amiket tett, de végső soron fel lehet fogni, miért is ilyen. Rokonszenvet ugyan nem nagyon kelt, de ő is egy hihető karakter.
A történet először lassan indul, főszereplőnk kételkedik, de egyre inkább rádöbben, hogy tényleg nincs vele semmi baj (azon kívül, hogy kísérteteket lát, és zombikat tud életre kelteni). Az események egyre gyorsabban pörögnek, az izgalmas jelenetek folyamatosan követik egymást, és amikor éppen elérjük a tetőpontot, hirtelen vége a könyvnek. Majdnem a falat kapartam ettől a függővégtől, és elmondhatom, hogy a könyv letehetetlen.
Megjegyzés: bár van benne fiatalok közti vonzódás, de erre még nem mondom, hogy romantikus. (Ennyi erővel minden második könyv az lenne.)
Kedvenc idézet: "Azt látják, amit akarnak! Ragassz rá címkét, gyógyszerezd be,
és ha szerencséd van, elmúlik! Csakhogy ami nekünk van, soha
nem múlik el!" (oké, talán nem ez a legjobb belőle, de végsősoron igaz és illik ide)
Összességében:
Alapötlet: 5/5 (így kell ezt csinálni)
Kivitelezés: 5/5 (bár a fordítás egy kicsit el van szúrva)
Szereplők: 5/5