Tammara Webber: Easy - Egyszeregy

Alapok: Jacqueline egy buliból akar előbb elmenni, ezért vág kereszül egyedül a sötét parkolón. Mint pár pillanattal később rájön, ez nem volt bölcs döntés. Buck, az egyik egyetemista diáktársa leszorítja a kocsijában, és kis híján megerőszakolja a védtelen, rémült lányt, de Jacqueline-nek szerencséje van így egy arra járó fiú megmenti őt, és jól helybenhagyja támadóját.
Másnap Jacqueline rájön, hogy látásból már ismeri titokzatos megmentőjét: ő az a srác, aki közgazdaságtanon hátul ül és rajzolgat. Barátnői tanácsára úgy dönt, hogy a fiú tökéletes lenne számára "búfelejtőként", miútán egy többéves kapcsolata csúnyán véget ért nemrégiben. Azonban ott van Landon is, a korrepetítora, akivel bár sosem találkozott még, mégis nagyon érdekesnek és intelligensnek találja, és  könnyen megtalálja vele a közös hangot.
Azonban Buck, a támadó később is feltűnik a lány életében, és legszívesebben menekülne, akárhányszor meglátja. Retteg a fiútól, aki újra és újra megkísérli a bántalmazását. Egy idő után Jacqueline már nem tudja titokban tartani, mit tett vele Buck, és ki tudja mit tenne barátnője, Erin segítsége nélkül.
Vélemény: Ha nem az lenne a témája, ami, akkor egy hétköznapi romantikus limonádé lehetne arról, hogy juss tovább az exeden egy szexi, lehengerlő, okos, sötét multú fiú segítségével. De szerencsére a könyv épp elég hangsúlyt fektet a nemi erőszak következményeire és az önvédelmi oktatás szükségességére, hogy a könyv kilóghasson az unalmas nyálkönyvek közül. És szerencsére két olyan karakter is van, akikről jól esik olvasni: Erin (a legjobb barátnő) és Lucas, a rejtélyes megmentő.
Jacqueline kezdetben az a tipikus főhősnő, akiből tizenkettő egy tucat, és égetnivalóan idegesítő tud lenni az önsajnáltatásával. Rendben, hosszú kapcsolat ért véget és így kiesett az egyetemi elitből, de még akkor is ezen kell rágódni, mikor már súlyosabb dolgok is érték, ráadásul már feltűnt a színen Lucas, a pasi, aki határozottan magára vonja a figyelmét. Szerencsére a regény végére sokat javult, önálóbbá vált, és képes lett elszakadni a múlttól, de ettől még ugyanúgy a falra másztam tőle az elején.
Erin a valaha megírt (vagyis általam olvasott) legjobb barátnő. Lapátra teszi a barátját, mert az kiáll az erőszak elkövető mellett, beiratja magát és a barátnőjét önvédelmi tanfolyamra, hogy Jacqueline ne kerülhessen többé olyan helyzetbe, hogy védtelem legyen egyedül, segít neki tovább lépni. Egyszóval csodálatos ez a lány. Kéne még ilyen a könyvpiacra, komolyan.
Lucas kezdetben csak a szexi, titokzatos, rosszfiús kinézetű srác, aki megmentette főhősünk életét, ám ahogy a történet halad előre és egyre többet megtudunk róla, egyre komplexebbé válik a kép, s egyre inkább világossá válik, miért is akarja megvédeni a nőket  attól, hogy erőszak áldozatai legyenek. Az egyetlen probléma csak az, hogy túl tökéletes ahhoz, hogy létezzen, de ha őszinte akarok lenni, én így is úgy is nagyon megkedveltem.
Buck elég égysíkúra sikeredett, ő az az ember, akit ha valami csalődás ér, megerőszakol egy lányt. Bár ez így egyszerűen hangzik, de a következmények, mint tudjuk akár az áldozatok egész életére kihazással lehetnek.
Egyesek számára meglepő lehet, hogy hogyan reagáltak az emberek, amikor megtudták, hogy egy egyetemista nemi erőszakot kísérelt meg illetve hajtott végre, pedig, ha végiggondoljuk sokan tényleg nem értik, hogy az erőszak milyen mélyre tud ásni egy emberben, mennyire tönkre teheti a későbbi kapcsolatait (nem feltétlenül csak a szexuális életét értve ez alatt). A legtöbben szégyellik, ami velük történt, de ahogy a könyv elején is olvasható "Nem a te hibád".
A könyv az üzenete miatt nem mindennapi, ezzel emelkedik ki a tömegből: "Tegyél az erőszak ellen!", mert bárkivel megtörténhet.
Kedvenc idézet: "Erin: Beírattam kettőnket önvédelmi tanfolyamra." (a valaha írt legjobb barátnő. Komolyan, miért nem lehet mindewn könyvben ilyen őszinte barátságot találni?)
Összességében:
Alapötlet: 5/5 (csakis a nemi erőszak megelőzése miatt)
Kivitelezés 5/4 (Lucas/Landon szál kicsit el van húzva, és én most könyörtelen hangulatomban vagyok)
Szereplők: 5/5 (még a főhősnek is volt valamiféle karakterfejlődése, hála az Égnek)

Kelley Armstrong: The Reckoning – A leszámolás

Bocsánat a sok késésért és a ritka blogolásért Magánéleti okai vannak, de azért igyekszem legalább havonta valami frissel szolgálni.
Alapok: Miután Cloeék sikeresen megmenekültek ülözőik elől, úgy tűnik talán végre békét nyerhetnek Andrew segítségével. Ám a nyugalom nem tart sokáig. Chloe már az első este felver egy kopogószellemet, aki azt állítja információkkal tud szolgálni az Edison csoportról. Kiderül, hogy a szellem is résztvett a kísérletek első fázisában, a Genezis I programban, aminek szörnyű következményei voltak.
A segítségükre érkező variánsok megrettennek a fiatalok képességeitől, de leginkább Derektől tartanak, aki vérfarkas létére erősen kilóg a variánsok sorából, s ez az ellenérzés később tetlegességig is fajul.
A menekült fiatalok lassan rájönnek, hogy Andrew-nál sincsenek biztonságban, ám a szökés is lehetetlennek tűnik, míg az Edison csoport őket keresi.
Vélemény: Elég vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, mivel nagyon sokat vártam, és sokat is kaptam, csak valahogy nem volt olyan tökéletes, mint amilyenben reménykedtem.
Először essünk is túl a negatívumon: a szerelmi háromszög elhúzása. Nem szeretem a szerelmi sokszögeket, és igaz, hogy itt alig volt hangsúly rajta, és a fiúk is nagyon jól (túl jól) kezelték, mégis soknak tűnt. Valószínűleg nem voltam túl romantikus hangulatban, mikor olvastam, minden esetremég az sem tett teljesen boldoggá, hogy a kedvenc párosításom nyert.
De beszéljünk kicsit a karakterek vátozásáról is, mert ez már bizony a dolgok pozitív oldala.
Chloe kezd rátalálni a magabiztosabb önmagára, aki kész cselekedni és nem omlik össze a meghatottságtól,ha valaki kiskutya szemekkel néz rá. A túlélésért pedig talán bármire képes lenne.
Tori kicsit nagyobb szerepet kap, mint az előző kötetekben, és megmutatja egy ragaszkodóbb és "okosabb" (vagy legalább is kockább) oldalát. Határozottan az egyik lagjobb karakter lett a történet végére.
Simon kicsit nőtt a szememben a "tesók mindenek felett" hozzáállásával, de ettől függetlenül még mindig idegesít, hogy mindig a legrosszabbkor bukkan fel, így előtérbe hozva az (ördögi) szerelmi háromszöget.
És ugye ott van a mi önbizalomhiányos, okos vérfarkasunk aki lassan de biztosan halad a teljes farkassá válás felé és hasonló sebességgel közeledik főhősünkhöz is: kettőt előre egyet hátra. Most háttérbe szorul a "Derek tervez Chloe végez" felállás, de ez nem jelenti azt, hogy  nem olyan  parancsolgató, mint általában.
Pozitívumként ott van még a kötet zárása, ami bár nem olyan, mint ahogy a legtöbben számítanának rá, de mégis izgalmas és valahogy életszerűbb, mint egy nagy epikus csata jó és gonosz között.
Mindent összevetve az írónő hozta a formáját, de valahogy a szememben ez a kötet nem múlta felül az előző kettőt.
Kedvenc idézet:"– Hát, amikor felszabadítasz egy démont, kinyitod a…
– Démonvilág kapuját?
– A kapu azért erős szó rá. Inkább egy icipici repedés."
(Az igazi kedvencem a "Lődd le!", de az szövegkörnyezet nélkül nem sokat ér, így egy pár Diriel-pillanatot ragadtam ki)
Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5