Natty és Lana: Ilyen nincs?

Először is le kell szögeznem, hogy az alábbi történet egy blogregény, tehát hiába keresnénk (egyelőre) a könyvesboltokban, viszont nagyonis megérné, ha minnél többen elolvasnák. Megtalálhatjátok a http://daughterofsamhain.blogspot.com/ címen.
Alapok: Colin nem az a békés, jámbos természetű fiú, aki sosem keveredik bajba, de az még neki is sok, amikor Halloween éjszakáján valami megharapja a temetőben. Ugyanezen a napon a srác legjobb barátnőjét, Corneliat a rózsaszín füst kiválasztja Főboszorkánynak. Ezekután az események felgyorsulnak a két főszereplő körül, megjelenik egy vámpír, egy vérfarkas, egy bukott angyal (a bukásának története megér egy misét),egy szellem, egy megátkozott tündér, egy démonvadásznő (ő tulajdonképpen halandó) és egy sellőhercegnő. Corn és Colin megállíthatatlanul sodródnak az eseményekkel illetve egymás felé, ahogy megpróbálnak segíteni a különböző lényeknek.
Vélemény: A váltott nézőpont sokat segít a szereplők megismerésében, és talán pont ezértszerettem meg őket, olyan emberhűek.
Corn kukoricás hasonlatai ennivalóak, vagyis jogosak. Tiszteletreméltó, hogy a sarkára tud állni, amikor kell, és kész volt kockáztatni az életét Colinért (megjegyzem, így, hogy együtt nőttek fel nem éreztem akora túlzásnak, mint a legtöbb most-találkoztunk-de-meghalok-érted regényekben). Emelett persze marad az a félénk lány, akit az elején megismertünk.
Colin, a Bajkeverő egy olyan fiús fiú, aki örömmel keveredik mindenféle verekedésekbe, szívesen szed fel lányokat, de Cornt bármi áron megvédené, soha sem mondana le róla.
A nénik avagy a "nyanyák" remek humorforrások. Ahogy az új helyzetet kezelik, és ahogy Cornt óvják tényleg vicces, de mégis hihető karakterré teszi őket.
A többi szereplő is szimpatikus, csak egy valami van, ami kicsit furcsa: mindenki szerelmes, a végére még a gonosz karakter is. Ezért a kis "szépséghibáért" viszont kárpótol a pörgős cselekmény és az a kegyetlen fordulat a végén, ami nem teszi az egészet túl cukrossá.
A maga nemében nagyon jó művet olvastam ajánlom mindenkinek, aki kikapcsolkódásra, és sok kacagásra vágyik.
Kedvenc idézet: "Az embert folyamatosan érik a csalódások már kisgyerekkorától fogva. Ott van ugye a Télapós trauma, aztán az anyukám nem is mindenható, a tanár néni nem is olyan kedves, és így tovább. Aztán ott van az első csók csalódása, ami nyálasabb, mint amire számít az ember fia, majd az első szex, ami után bűntudat gyötri, mert nem az alatta fekvő csajra gondolt, miközben csókolta. "
Összességében:
Alapötlet: 5/5 (Nem világmegváltó, de blogregényhez képest zseniális)
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5

Isaac Asimov: Én, a robot

Alapok: Dr. Susan Calvint, az Amerikai Robot és Gépember Rt. robotpszihológusát születésnapja alkalmából egy fiatal újságíró interjúvolja meg, hogy ezáltal betekintést nyerjen a nő és ezzel együtt a robottörténelem múltjába.
Kezdetben olvashatunk a kezdetleges robotokról, akik beszélni sem tudtak, majd az idő előrehaladtával egyre fejlettebb, inteligensebb és felsőbbrendűségi tudattal egyre inkább megáldott robotok születtek, akiket csak a három törvény tartott vissza attól, hogy ők uralják a Földet.
Tulajdonképpen minden történet, ami a könyvben szerepel, erre a három alaptörvényre épít, hisz a gondolatolvasó robot is csak azért hazudik, hogy ne tegyen kárt, de utólag mégis megsérti az embereket, s így megőrül (így is-úgy is megszegi az első törvényt).
Vélemény: Le kell szögeznem, hogy én kicsi korom óta szeretem a sci-fit, és ennek következtében Asimovot is a kedvenc íróim közt tartom számon. A stílusa egyszerű, letisztult, de ugyanakkor mulattságos, pedig nem használ trágár kifejezéseket, és ez az, ami manapság sok könyvnél nincs meg. Lehet, hogy a robotokról nagyon egyszerűen, "alapszinten" ír, de könyörgöm, a robotika még ma is gyerekcipőben jár, nem, hogy a 40-es, vagy az '50-es években.
Maguk a fejezetek igazából különálló történeteket alkotnak, de a szereplők összekapcsolják ezeket. Nagyon szórakoztató Donovan és Powell karaktere, de dr. Calvin is nagyon jó figura. Női szereplő létére nincs gyönyörűnek és mindig sikeresnek beállítva, sokkal inkább egy csúnyácska, megtört asszony, aki jobban vonzódik a robotokhoz, mint az emberekhez (sok esetben ezt nagyon is könnyű megérteni).
Aki szívesen olvas olyan könyvet, ami a robotokról szól, az vágjon bele (majdnem) bármelyik Asimov-műbe!
Kedvenc idézet: "

1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba." (A robotika három törvénye)

Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5