Kezdetben olvashatunk a kezdetleges robotokról, akik beszélni sem tudtak, majd az idő előrehaladtával egyre fejlettebb, inteligensebb és felsőbbrendűségi tudattal egyre inkább megáldott robotok születtek, akiket csak a három törvény tartott vissza attól, hogy ők uralják a Földet.
Tulajdonképpen minden történet, ami a könyvben szerepel, erre a három alaptörvényre épít, hisz a gondolatolvasó robot is csak azért hazudik, hogy ne tegyen kárt, de utólag mégis megsérti az embereket, s így megőrül (így is-úgy is megszegi az első törvényt).
Vélemény: Le kell szögeznem, hogy én kicsi korom óta szeretem a sci-fit, és ennek következtében Asimovot is a kedvenc íróim közt tartom számon. A stílusa egyszerű, letisztult, de ugyanakkor mulattságos, pedig nem használ trágár kifejezéseket, és ez az, ami manapság sok könyvnél nincs meg. Lehet, hogy a robotokról nagyon egyszerűen, "alapszinten" ír, de könyörgöm, a robotika még ma is gyerekcipőben jár, nem, hogy a 40-es, vagy az '50-es években.
Maguk a fejezetek igazából különálló történeteket alkotnak, de a szereplők összekapcsolják ezeket. Nagyon szórakoztató Donovan és Powell karaktere, de dr. Calvin is nagyon jó figura. Női szereplő létére nincs gyönyörűnek és mindig sikeresnek beállítva, sokkal inkább egy csúnyácska, megtört asszony, aki jobban vonzódik a robotokhoz, mint az emberekhez (sok esetben ezt nagyon is könnyű megérteni).
Aki szívesen olvas olyan könyvet, ami a robotokról szól, az vágjon bele (majdnem) bármelyik Asimov-műbe!
Kedvenc idézet: "
- A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
- A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
- A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba." (A robotika három törvénye)
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése