Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!

Alapok: Emily Sullivan szülei már rég elváltak, így a lány felelőtlen, alkoholista anyjával élt egészen addig, míg egy nap azt az üzenetet nem találja a lakásukban, hogy anyja lelépett aktuális szeretőjével Hawaii-ra. Három hétig él egyedül a lakásban, önmagát eltartva, mikor megjelenik az apja, hogy "hazavigye". Emily természetesen ellenkezik, és rámutat, milyen jól boldogult 15 éves létére is egyedül, de apja mégis meggyőzi, hogy menjen vele, mert megemlíti, hogy Matt is visszatért a városba.
Mattet kislányként ismerte meg, mondhatni ő volt az egyetlen kellemes emléke gyermekkorából, mert ez a kisfiú vígasztalta meg, amikor a szülei veszekedtek, vagyis majdnem minden nap. És persze ott volt Cica, a plüssmedve, aki kettejük barátságának egyik fontos eleme volt.
Emily tehát várta a Mattel való találkozást, de ez fordítva nem mondható el, mert a fiú nem hogy közönyösen, hanem gyűlölködve löki el magától, és teszi pokollá az első heteket a városban. De miért változhat meg egy igaz barátság ennyire?
Véleményem: Régen olvastam ezt a könyvet, de emlékszem, akkor mennyire szerettem, és mennyire nem tetszett a vége. Most már azt hiszem, szükség volt erre a tömény keserűségre, hogy kiteljesedjen. Be kell vallanom nem olvastam az egészet újra, csak belelapoztam, mégis olyan érzésem volt, hogy ezt meg kell osztanom, mert jó lenne, ha többen olvasnák.
Emily rendes, erős, szép lány, aki igyekszik a maga módján, a saját szabályai szerint élni. Viszonylag könnyen megsértődik, és sok előítélettel él például Dorothyval szemben, de mégis képes változtatni. Egyszerre naiv és tapasztalt, szinte felnőtt, felelősségtaljes nő.
Matt gyerekkorában egy kedves, de kicsit dúrva, és mások véleményére sokat adó, ám édes kisfiú volt. Most, szinte felnőttként, odafigyel fogadott testvéreire, és később Emilyre is. Ennek ellenére ő is egy vérbeli tizenéves, hormontultengéses srác, aki nagyon nem tökéletes, és az erkölcsei sincsenek teljesen rendben.
Dorothy és Söszi (valamint Michelle is a maga módján) hihetetlenül aranyos, pillanatok allatt meg lehet őket kedvelni.
A romantikus részt nem tudom mennyire nevezhetem szerelmi szálnak, bár Emily számára ez az első igaz szerelem.
A köny olyasmiről is szól, ami ma már generációs probléma, vagyis a magány, a szeretethiány feldolgozása, a csonka családokban felnőtt, vagy árva gyerekek, az iskolai kiközösítés és a pletykák elviselése, mind-mind igazi kamasz problémák, amik nem csak tizenévesként okoznak fájdalmat, mert sok esetben az egész lényünket meghatározzák.
A végéről már tettem említést, de szeretném megemlíteni, hogy a merengő-n fent van a folytatás, aminek már vidám lezárása van; a címe: Szükségem van rád! Én ezt nem olvastam végig, csak Matt fejezeteit, ami őszintén bőven elég ahhoz, hogy megértsük a végkifejletet, és végső soron azt hiszem, a Senkinek sem kellesz! befejezése úgy jó, ahogy szomorú valójában van.
Igaz, meg vannak a maga kis hibái, de ez igazából nem zavaró, és mivel ennyi idő után sikerült egész jól felidéznem magamban a történetet, úgy vélem kellemes, könnyen elragadó regény kell, hogy legyen.
(Megjegyzés: A szerző Natty-val közösen írt egyik blogregényéről már korábban írtam.)
Kedvenc idézet: "- Ne bántsd Cicát! – kértem. – Ő nem rossz!
- Hányszor mondjam neked, Árulkodós? Ez egy medve.
- Tudom, hogy medve, de Cica is. Te is fiú vagy, meg Matt is – magyaráztam, hogy értse már meg végre.
- Ez a neve? – nevetett ki Matt. – Te tényleg kis hülye vagy még. A Cica nem való egy medvének. Legyen inkább Teddy.
- Cica! – téptem ki akaratosan a kezéből." (egy gyerekkori szép emlék. Ezek voltak az igazi szárnyalásai a történetnek)
Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5 (Itt meg kell jegyeznem, hogy a regény magánkiadás, de ennek ellenére remek)
Szereplők: 5/5

E L James: A szürke ötven árnyalata

Alapok: Anastasia Steel, barátnője, Kate helyett megy Seattle-be meginterjúvolni a híres, fiatal és gyönyörű multimilliárdos Christian Grey-t. Hiába is tagadná, első látásra leveszi a férfi a lábáról, azonnal vonzódni kezd hozzá, és az éerzés - mint később kiderül - kölcsönös, ám a férfi nem szerelmi kapcsolatra vágyik.
Vajon képes lesz a tapasztalatlan, szűz Ana az alávetett szerepre, úgy, hogy tudja, szerelmet nem várhat? Vagy Christian enged borzalmas elvárásaiból? Az írónő megtanul írni, esetleg rájön, hogy ez nem neki való és feladja végre?
Vélemény: Olyan jó, hogy ezt elolvastam. Féltem, hogy soha nem fogok tudni igazán negatív kritikát írni, de ez a könyv megmentett! És nagyjából itt ki is merült minden jó tulajdonsága, mert hogy élvezhető nem volt az is biztos.
A szereplők egy az egyben az Alkonyatból másztak elő, sőt, jónéhány jelenet is Twilight-szagú volt. Nyíltan vállalom, hogy nem tartozik a kedvenceim közé a fent említett könyv, de annak voltak önálló ötletei, volt valami érdekessége, és naív, szép lelkű kamaszokról szólt (még akkor is, ha Edward hivatalosan százéves volt). Ó és igen; a legnagyobb különbséget majdnem elfelejtettem: Meyer sokkal jobban tud írni.
Ana egy az egyben Bella; ügyetlen, vékony, és szereti a klasszikus könyveket, de valódi személyisége az nincs. Olyan, mint egy papírból kivágott valami, aminek a szemén át kell nézzük a - nem túl érdekes - eseményeket. Folyton magán nyafog, igazából más nem is érdekli. Szerintem, ha a legjobb barátnője meghalna, akkor is azon járna a pirinyó agya, hogy vajon szeretni fogja-e valaha a pasi, akivel szexel. De ő az okos szereplő, a tökéletes. És még valami, ami idegesítő: a tudatalatti és a belső istennő. Igazán nem sikerült rájönnöm, hogy ezek mire jók, sorkitöltésen kívül.
Christian a sérült lelkű, furcsa hajlamú, fiatal, nagyon szexi, és hiper-szuper gazdag pasi. Hol is találkoztunk már hasonlóval? Ja, hogy ez Edward klónja? Az úgy mindjárt más. És vannak zaklató hajlamai is, amit bár belát a kedves főhős, de a világért se lenne neki ez probléma, hogy jószerivel levegőt venni nem hagyja. Egyébként az, hogy 4 éves koráig nehéz gyerekkora volt, az így kellene kihasson rá? Mert az után egy szerető családban élt, ahol mindene megvolt. Világos, hogy valami hatása kell legyen, de nem hinném, hogy az ilyen jellegű kellene legyen. De egyébként is ez az ember túl tökéletes. Gondolt már bele bárki, hogy hogy szerezte a vagyonát? Mert az, hogy 27 évesen Amerika leggazdagabb pasija, azt kéne jelentse, hogy igazán tehettséges tárgyaló, ami határozottan nem így jön le a könyvből.
A barátok és a család szinte teljesen jelentéktelen szerephez jut, tulajdonképpen azért vannak, hogy ne tűnjenek magányosnak a főszereplők. Egyedül talán Taylor az, aki megütötte a "közömbös" mércéjét, de ő is túl tökéletes ahhoz, hogy létezzen.
A romantikára tulajdonképpen kár szót fecsérelni, mert olyan ilogikus az egész, hogy csak na. Christian, aki elzárkózik az érzelmek elől kb. első pillantásra érzi, hogy Anától "többet" akar, mert ő különleges (ugyan mitől?). Ana meg bármibe belemegy, amit csak a férfi akar, de ennek a kicsengéséről később.
Aztán ott van az iszonyatosan sok, gagyin megírt szexjelenet, ahol mást sem csinált a kedves írónő, mint ugyanazt leírta sokszor egy-két részletet megváltoztatva. És csak nekem fura, hogy Ana az első pillanattól kezdve olyan jó az ágyban, mint egy ügyes prosti?
És ott van a könyv üzenete: a nőknek nem kell gondolkodniuk, mert az felesleges. Csak legyenek szépek, és engedelmesek, tegyék szét a lábukat, amikor a pasi mondja, és akkor talán velük marad szívük választottja. Gratulálok, igazán így kell látni a világot!
Idézetek és gondolatok: Igencsak sokat gyűjtöttem ki, és mindhez fűztem valami gondolatot is.
-->

Idegesítő idézetek Anastasia Steel-től:

„Kigyullad a zöld emberke” (Hívják a NASA-t és a tűzoltókat!)

„Szent szar.” (Túl sokat mondod.)

„Kate a jó barátjával, a guglival konzultál.” (NE! Írjuk le így ezt a szót!)

„Katherine Kavanagh inkvizíció” (Biztos ijesztő lehet az ember legjobb, leggyönyörűbb barátnője.)

„darabokra hullott eszem szanaszét hever a Heathman Hotel hármas liftjében” (Mintha csak most hullott volna ki az agyad a fejedből és nem születésedkor.)

„észveszejtően szép” (Kész Edward Cullen, mi?)

„Szentséges basszantyú!” (Kérlek, nem vagyok nagyon vallásos, de a „szent” szót ne tegyük össze egy ilyen nem létező, leamortizált, gagyi káromkodás-utánzattal)

„rángok” (Jó neked.)

„Szent tehén...” (Ne vedd a szádra a teheneket!)

„Belső istennőm most merengue–t jár, némi salsa beütéssel.” (Elemezgesd csak, hogy hogy táncol a képzeletbeli barátod/alternatív személyiséget.)

„ott” (Nem, nem ott. Máshogy is leírhatnád a nemi szerved koordinátáit, vagy még jobb, ha le se írod.)

„Az övé vagyok.” (Nagy értéket képviselsz. Mennyiért is vett meg? Ja, hogy ingyen?)

„a „most keféltem copf” sem áll jól nekem” (Akkor ne szexelj!)

„Ez nem szólhat csak a szexről.” (Akkor mégis miről szól?)

„Annyira összetett.” (Nem, csak te vagy hülye)

„Ez az egyetlen mód, hogy kitalálhassam, mi jár az eszében. Ugyan már, kit akarok lóvá tenni? Soha nem tudom, mi jár az eszében, de ettől még szeretek a szemébe nézni. Gyönyörű szeme van – elragadó, intelligens, mély és sötét titkokkal terhes.” (Mert mindene szép, csak még nem is ismerjük a pasit.)

„A Mac laptop karcsú, ezüstszínű és szép.” (Mert ez a legfontosabb egy laptopban, mi?)

„Christian Grey kacsintó smileyt küldött... istenem. A gugli–ra kattintok.” (Olvadozzunk, mert a pasi, akiről tudjuk, hogy alapjáraton kíván minket smiley-t küld. Juhú.)

„Ez az ember rejtély.” (Ja, kész DaVinci-kód)

„Magam vagyok a nyúl/fényszóró, moly/láng, madár/kígyó...” (Kedves írónő! Ezt lehetne kicsit irodalmibban is, perjelek nélkül.)

„Valami tünékeny fut át az agyamon, egy röpke gondolat, de már el is tűnik, mielőtt megragadhatnám.” (És így tűnt el az egyetlen értelmes gondolat a könyvben.)

„gonosz masinát” (Hú, de gonosz, mindjárt megesz.)

„Nem biztos, hogy képes vagyok további döntésekre.” (Mégis milyen döntést hoztál TE az egész könyv alatt?)

„Elizabeth Bennet felháborodna, Jane Eyre megrémülne, és Tess megadná magát, ahogyan én is.” (Ne hasonlítsd magad egyetlen Austen, vagy Brontë hősnőhöz se!)

„Szürke szeme megolvadt ezüst a vágytól.” (Olyan költői vagy, mint Madam Exotic (magyar „énekesnő”, tessék utánajárni))

„Hú, el tudtam téríteni Katherine Kavanagh figyelmét.” (Már elnézést, de az a csaj olyan könnyen áll rá a témaváltásra, mint te a szexre.)

„Minden figyelmeztető jel megvolt, csak túl tapasztalatlan, túl szerelmes voltam, hogy észrevegyem.” (Szerelmes? Te? Nem, kislány, te egy szimpla nimfo vagy.)

„nyallantyúk” (Tyúk bizony. Méghozzá a hülye fajta.)

„Bugyinkó” (Mi vagy te? Nyelvújító?)

„Kezdek rájönni, hogy nemigen használja az agyát, inkább a teste egy más részét, és jelenleg ez eléggé igénybe vett testrész.” (Na nem mondod?)

„Nem, bosszankodik belső istennőm, hozzám nem túl szép.” (Mert te tökéletes vagy.)

„A tudatalattimra pillantok. A kezét a háta mögött összekulcsolva fütyörészik, mindenhová néz, csak rám nem. Sejtelme sincs. Belső istennőm még mindig a szeretkezés utáni ragyogás maradékában fürdőzik. Nem, egyikünk sem érti.” (Én sem. Akkor te most hasadt személyiség vagy – annak mondjuk kifejezetten gyatra –, vagy szimplán képzeletbeli barátaid vannak?)

„Szent tehén! Ott vagyok a guglin.” (Szegény Google.)

„A szívedre hallgass, drágám, és kérlek, próbálj meg nem túl sokat gondolkodni.” (Oké, ezt az anyja mondta, de ez nem éppen szép bizonyítvány a családról.)

Idegesítő idézetek Christian Gray-től:

„Most pedig megbaszlak” (Bűbájos ez a kis tündi-bündi-szépszemű, nem?)

„bébi” (Nagyon hülyén néz ki ez így, fonetikusan leírva)

„– Annyira. Édes. Vagy – mormolja a döfések között.– Annyira. Nagyon. Kívánlak.[...]– Az. Enyém. Vagy.” (Annyira. Sok. Pont. Van. Itt.)

„Mindezek a döntések, mindez a fárasztó gondolkodás szükségtelen lesz.” (Ez olyan, mint a politika: az a jó, ha nem gondolkodsz, csak szavazol a legnagyobb hazugra. Más szemszögből meg: Minek gondolkodjon egy nő? Ugyan kérlek.)

„Szeretem, hogy gyors felfogású vagy, Anastasia.” (Gyors, persze. Mint egy haldokló csiga.)

„Inkább a tény, hogy az enyém vagy, és azt teszek veled, amit jónak látok.” (Éljen a nők tárgyként való kezelése!)

„A józan eszem eltűnik, ha együtt vagyunk – ennyire komolyak az érzéseim irántad.” (Valószínű, hogy négy hét tisztán testi kapcsolat után egy férfi, aki elméletileg elzárja magát az érzelmektől ilyesmit mond, ugye?)

Összességében:
Alapötlet: 5/1 (klisés)
Kivitelezés: 5/1 (borzalmas)
Szereplők: 5/1 (klisés-borzalmas)