Stephenie Meyer: A burok

Alapok: A Földet egy idegen, parazita faj, a Lelkek foglalták el, mely az embereket gazdatestként használja. A bolygón már csak pár ellenálló maradt, akik bármit megtennének azért, hogy önmaguk maradhassanak. Az ellenállók közé tartozik Melanie is, aki a Hajtók elől mentve tudatát beleveti magát egy liftaknába. Öngyilkossági kísérlete nem jár sikerrel, testébe ültetik Vándort, a Lelket, aki eddig nyolc különböző bolygón élt már, és sosem volt képes megállapodni. Az emberi érzések, emlékek letaglózzák Vándort; ilyet még egyik gazdatestében sem élt még át. De a legfurcsább az, hogy Melanie nem tűnt el, hanem ő is ott maradt agya egy zugában, és képes kommunikálni vele. A lány emlékeivel állandóan rohamozza: egy férfit lát álmaiban - illetve a lány emlékeiben - , Melanie szerelmét, Jaredet, és egy kisfiút, akit meg kell védenie a Lelkektől. Vándor úgy érzi nem képes már elviselni ezeket az erős érzelmeket, de a végén már abban sem biztos, kinek az érzelmei ezek? Lassan ő is beleszeretett gazdateste társába, és anyai gondoskodással gondol Jamiere, ezért elindul, hogy nagybátyjának - Mel nagybátyjának - útmutatása alapján felderítse, hol találhat rájuk, az emberekre, akiket mindennél jobban szeret.
Vélemény: Sokkal jobb ez a könyv, sokkal többet ad, mint azt az írónő eddigi munkássága miatt remélhettem. Ilyen pozitívan szerintem még könyvben nem csalódtam.
Kezdjük ott, hogy a szereplők - végre! - nem két dimenziósak, nem jók, vagy rosszak, mindenkinek személyisége, hibái vannak.
Vanda, vagyis Vándor jószándékú, ártatlan lány (maga a Lélek is nőnemű), nem szívesen árt másoknak, de ez a legtöbb Lélek sajátja. A különbség közte és fajtársai közt az erő, az igazi önfeláldozásés a belátás. Szöges ellentéte Melanienak, a bátor, erős és harcias, mégis egy idő után az egy testbe zárt tudatok szövetségessé, barátokká válnak.
Jamiet minden olvasó a szívébe fogja zárni, olyan kedves, ragaszkodó, és megértő - vagy legalább is reménykedő. Kicsit hasonlít Jebb bácsira a tekintetben, hogy széles látókörűen gondolkodtak és rendkívül optimisták. Vagyis Jeb bácsi a felszínen optimistának tűnik, de emellett jól látja a tényeket.
Jared dühös, ami érthető, de az indulata csak hosszú idő múltán csillapodik, mikor rájön, hogy nem csak Vandát, hanem Melt is bántotta. Ezek után másként nézi Vandát is, felfedezi bátorságát, akaraterejét, és lassan megszokja.Jared meglehetősen pragmatikus, nem jár a fellegekben, és nehezen hiszi el ténylegesen, amit hinni akar.
Ian kíváncsi, majd végelmezővé és megértővé váló férfi, tipikusan az a fajta lassú víz ami mindenképpen partot mos egy idő után. Szépen változik meg a véleménye a lelkekről, és kiderül, milyen empatikus. Bátyja ennek mondhatni az ellentéte, de Kylenak is megvannak a saját okai.
Doki olyan fajta orvos, aki a gyógyításért lett az, nem pedig a kihívás kedvéért. Bár lassan belerokkan, mégis képes ölni, hogy egyszer életeket is menthessen.
Külön pozitívum, hogy az írónő nem félta szereplőihez nyúlni, megkínozni őket, vagy hagyni, hogy meghalljanak, így minden reálisabban hatott.
Igen, van a történetben romantikus szál, és nem elhanyagolható, de ez nem von le a könyv értékéből, mert nem csak ez az, amiről szól, hanem olyan kédrésekre keresi a választ, hogy mi tesz minket emberré, milyenek vagyunk mi, emberek közösségként és egyénként. Betekintést nyújt abba, hogy minden éremnek legalább két oldala van, és nem szabad elfelejtenünk minden szemszögből megvizsgálni.
UI. Egyedül a végével nam vagyok teljesen megelégedve, de semmi sem lehet tökéletes.
Kedvenc idézet: "Azt mondtam, hogy az élet és a szerelem megy tovább. De miért? Nem szabadna nekik."
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5

(Kap egy kis csillagot, mert az embert nem minden nap érik ilyen pozitív csalódások)

Agatha Christie: Az alibi

Kedves Mrs. Christie! Örömmel jelenthetem, fejlődöm! Bár ezuttal sem voltam biztis a gyilkos kilétében, az egyetlen, ami nem hagyta összeállni a képet az volt, hogy mások gyanakodtak erre a személyre. Így, utólag belátom, hibáztam. Legközelebb jobban igyekszem.
Alapok: Mrs Argylet két évvel ez előtt meggyilkolták, a feltételezett gyilkost - a nő egyik nevelt fiát - letartóztatták, és a férfi a börtönben életét vesztette. Ám egy végzetes napon egy idegen jelenik meg a ház küszöbén, és szilárd alibit biztosít a család fekete bárányának. Viszont az Argyle família nem egészen úgy reagál a bejelentésére, ahogy azt ő várta volna - öröm helyett harag, gyanakvás és félelem ébred bennük, hisz, ha nem Jacko, a bűnöző hajlamú fívér követte el a bűntényt, akkor közüllük kellett legyen valaki. De mégis ki lenne képes elkövetni egy gyilkosságot, és kinek volt indítéka?  Talán a másik fiú, Micky tette, aki mindig dühös volt örökbefogadó anyjára? Vagy Mr Argyle, a mellőzött férj, vagy az ő fülig szerelmes titkárnője végzett az asszonnyal? Vagy Mary, aki szabadulni akart a családi házból, esetleg Hester, akinek elege volt nevelőanyja tévedhetetlenségéből? Vagy a svéd masszőrnő nem kedvelte annyira Mrs Argylet, mint azt mindenki hitte? És ott van még az a titokzatos félvér lány is, aki talán tud valamit, amit nem mond el. De vajon ki követte el a gyilkosságot?
Vélemény: Mással is előfordult már, hogy annyira nem akarta, hogy valaki bűnös legyen, és valaki más igen, hogy hajlandó volt az utolsó pillanatig nem figyelembe venni, amit a bizonyítékok sugalltak? Mert velem ez most így történt; neveket nem mondok, mert az spoiler lenne, de szerintem nem vagyok egyedül azzal a rossz szokással, hogy a gyanús embereket jobban akarom felmenteni, és az unszimpatikusokat gyanúba keverni igyekszem. Most is ez volt, és ez okozta nyomozói bukásom - megint.
A könyv legnagyobb erőssége a karaktereiben rejlik, és az állandó gyanakváson. Agatha Christie remekül megmutatta, mit művel az emberi kapcsolatokkal, mit tehet egy családdal, ha tudják, nincsenek biztonságban, és egymásra gyanakszanak. Az olvasó akarva akaratlanul - legalábbis én bizos így voltam vele - azon kezd el töprengeni, hogy a közvetlen környezetében vajon van-e olyan személy, aki képes lenne gyilkosságot elkövetni. Lassan nem csak a szereplők, hanem én is paranoiás leszek.
Hadd ejtsek pár szót Mrs Argyleról, az örökbefogadóról. Látszólag egy jótékonykodó, kedves nő, akit senki se akarhatna megölni, de ha a felszín mögé nézünk, mindenkinek volt oka, hogy eltegye láb alól. A férje nem tudott megbékélni azzal, hogy Rachel nem szentelt rá alég figyelmet, minden gonolatát a gyerekek töltötték be, és rá már nem maradt idő. Gwenda Vaughan a szerelmes titkárnő se kedvelte soha munkaadója feleségét, és tudta, hogy szerelme nem érhet révbe, míg a nő él. Mary Durrant egyszerűen nem akart a házban maradni, pedig anyja ezt látta volna a leghelyesebbnek, de halálával minden gondja - még az anyagiak is - megoldódtak. Micky mindig is gyűlölte örökbefogadó anyját, és vissza akart menni az édesanyjához, aki ellökte magától. Hester lázadt az anyja ellen, elege volt abból, hogy mindig mindenben Mrs Argylenek van igaza, és néha azt kívánta, bár meghalna, bárcsak megölhatné. Tina egyszerűen hálás volt Rachel Argylenek, és bántotta, hogy meghalt. Kirsty pedig egyfajta ellenszenvet érzett az asszony iránt, mert nem tudott rendesen bánni a gyermekeivel, és mert nem értette úgy őket, ahogy ő tette.
Mint említettem, a történet legerősem pontja a jellemábrázolás, a gyilkosság maga háttérbe is szorul egy időre, de Mrs Christie képes fent tartani a feszültséget; mindenki gyanús, mindenkinek volt oka és alkalma. De vajon ki KÉPES gyilkosságra?
Kedvenc idézet: "Szegény Pachel, aki annyi mindent meg tudott vásárolni... Nem önző módon, nem saját magának; aki nem kívánt gyerekeknek szeretetet, törődést, otthont tudott adni. Mindezeket megvásárolhatta nekik, de nem vásárolhatta meg a szeretetüket." (Az egyik legjobb gondolat a könyvben.)
Összességében:
Alapok: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5

Agatha Christie: Az ABC-gyilkosságok

Kezdjük azzal, hogy nagyon sok időbe telt, míg rászántam magam, hogy megírjam ezt (idő közben újra fellapoztam a Tökéletes kémia 1-2-t és a DUFF-ot), mert egy csúfos kudarcról kell beszámoljak. Az én kudarcom - már megint...
Alapok: Hercule Poirot egy igen érdekes levelet kap egy titokzatos ABC nevű idegentől, aki felhívja a figyelmét Andoverre és a folyó hónap 21. napjára. Poirot, bár többször kapott már ilyen ártatlan leveleket, most igenis érzi, hogy valami rettenetes fog történni Andoverben, 21-én. Balsejtelme beigazolódik, mikor Alice Aschert, az idős trafikosnőt aznap holtan találják, mellette egy ABC néven elhíresült vasúti menetrend, Andovernél kinyitva. Nem sokkal később újabb levelet kap. Ezuttal Bexhillben készül lecsapni ABC. Az áldozat egy fiatal pincérlány Betty Barnard. A harmadik gyilkosságra Chrustonban kerül sor, Sir Carmichael Clarke, a vagyonos műgyűjtő veszti életét. De vajon meg lehet-e akadájozni a következő gyilkosságot? És ki a rettegett ABC?
Vélemény: Csúfos kudarcot vallottam - megint. Úgy néz ki, én nem tudom úgy használni a szürke sejtjeimet, mint Poirot, ugyanis Mrs. Christie ismét sikeresen lóvá tett. Lassan bebizonyosodik, hogy se jó bűnöző, se jó detektív nem lesz már belőlem, mivel mindenkire gyanakodtam (majdnem), csak az igazi tettesre nem.
De kezdjük a dolgot az elejéről: Andoverben egy idős hölgy volt az áldozat. Ha nem lett volna ott az a titokzatos levél, akkor az egyértelmű gyanúsított FranzAscher lett volna, a trafikosnő iszákos férje.
A második gyilkosság áldozata Betty Barnard egy csélcsap, beképzelt kis fruska volt. A tengerparton, a saját övével folytották meg. A leggyanúsabb személy ez ügyben a vőlegénye, Donald Fraser lenne, csakhogy a lány holteste mellett is egy ABC menetrendet találnak, ami a titokzatos gyilkos védjegye.
A harmadik halott egy igencsak vagyonos férfi volt, akit séta közben öltek meg. Minden jel arra utal, hogy ezt is ABC követte el, és nem Franklin Clarke, az Mr Clarke öccse.
Az áldozatok hozzátartozói összefognak, hogy kinyomozzák ki is lehet a titokzatos ABC, mi olvasók pedig megismerhetjük eközben Alexander Bonaparte Cust urat, aki érdekes módon mind Andoverben, mind Bexhillben és Churstonban ott volt a gyilkosságok ideje alatt, de látszólag a légynek sem tudna ártani. Azonban előfordul, hogy emlékezet kiesése van, epilepsziás rohamot kap, és nem tudja mit csinált eközben. Vajon ő követte el a szörnyű gyilkosságokat?
Annyit mondhatok, hogy akit érdekel, az olvassa el; nem vogja megbánni.
Kedvenc idézet: "Tisztelője
                                          ABC"
Összességében:
Alapötlet: 5/5 (sikerült megint átvernie, Mrs. Christie, de majd legközelebb...)
Kivitelezés: 5/5 (mint mindig)
Szereplők: 5/5