Vigyázat, Spoiler az előző kötetre nézve.
Alapok: Charles Boutin elárulta az emberiséget, megszökött, és három faj közti szövetséget hozott létre, hogy megsemmisítse a Gyarmati Szövetséget. De hátrahagyott valamit, ami talán a nyomára vezethet: felfedezte hogyan tárolhatja a saját tudatmintáját egy konszuktól származó adattárolón, így a GySz kutatócsapata azzal áll elő, hogy egy Boutin DNS-éből gyártott különleges katona testébe töltsék bele a tudatmintát. Ebben segítségükre van a rraey fogjuk, a tudós Cainen. Csakhogy az áttöltés nem hoz azonnali sikert, az újszülött katonának fogalma sincs Boutinról, és, mint minden különleges katona, önmagáról sincs igazán fogalma. Így születik meg Jared Dirac, a szellemhadtest új katonája.
Kivitelezés: John Scalzi ismét nagyot alkotott. Az az igazán érdekes - számomra - , ahogy a véleményemet meg tudta változtatni egy fajról. Az első kötetben egyenesen utáltam a rraeyket, ezeket a madárszerű, emberevő lényeket, viszont ebben a kötetben az egyik kedvenc szereplőm Cainen volt, a rraey tudós.
A másik édrekesség (mielőtt rátérnék a mérhetetlen istenítésre) az obinok fajtörténete. Egy teljes bolygónyi értelmes létforma egyéniség-tudat nélkül. Páratlan, ragyogó és újszerű.
Bár a kötetből hiányoztak a konszuk, kedvenc Scalzi-fajom, de ezt kárpótolta az obin, az ensha és a rraey mélyebb megismerése. És persze a történet.
Ebben a kötetben jobben megismerhetjük a különleges katonákat, azt a létformát, ami számunkra kétségbeejtő, sőt elképzelhetetlennek tűnhet: arra születnek, hogy az emberiséget védjék, de tulajdonképpen ugyanolyan emberi lélekkel rendelkeznek, mint bárki más. Felnőtt testbe zárt gyermeklelkű katonák. Ezt nehéz feldolgozni, ám nekik mégis ez a természetes, így vannak tervezve.
Jared Dirac ébredése pillanatában pontosan ilyen ártatlan, gyermeki és jószándékú, fogalma sincs róla, hogy nem olyan mint a Szellemhadtest többi katonája, hogy elmélyében mélyen ott lapulnak a hazaárulónak nyílvánított Charles Boutin emlékei. Ugyanúgy viselkedik hát, mint a legtöbb különleges katona, bár a saját, Boutinétól erősen eltérő egyéniségénak megfelelően.
Jane Sagan tud Jared születésének körülményierő, és ezért fenntartásokkal viseltetik irányában, mikor a parancsnoksága alá kerül. Végig gyanakszik, és figyeli mikor változik hazaáruló Boutinná, de a végén, a legeslegvégén, Jared Dirac döntését követően mély tisztelet ébred benne a katona iránt.
Sarah Pauling szintén külöleges, újszülött katona, aki őszintén ragaszkodott Dirachoz, bár nem tudta a titkát. Nagyon vidám, erős katona, aki barmi áron végrehajtja a parncsot.
Spoilerezés nélkül nehéz lenne bármi mást mondani a könyvről azon kívül, hogy megríkatott. Gyönyörű volt.
John Scalzi elképesztően ábrázolta az apa kislányához való viszonyulását, azt a határtalan rajongó szeretetet, amit csak egy szülő érezhet a gyermeke iránt. A köszönetnyílvánításból kitűnik, hogy ő maga is apa, és ez meg is látszott Jared és Boutin érzelmeinek ábrázolásakor.
De a könyv igazi nagy kérdése nem a családi érzésekre vonatkozik (bármíly gyönyörűen voltak is ábrázolva ezek), hanem az egyéniséget és a szabad akaratot veszi górcső alá. Hisz mitől ember az ember? Mi tesz valakit rabszolgává? Mennyire maradhat valaki önmaga, ha fokozatosan felszínre kerülnek valaki más emlékei, élményei? Meddig marad az ember önmaga?
Kedvenc idézet: "- Azt mondja, a Különlegesek rabszolgák. Igaza van, nem tudok ezzel vitatkozni. De azt is mondták, mi vagyunk az egyedüli emberek, akik konkrét céllal születnek. Hogy megvédjék a többi embert. Korábban nem dönthettem erről az útról, de most igen. Ez az én választásom.
- A rabszolgaságot választotta.
- Nem. Amikor ezt az utat választottam, megszűntem rabszolgának lenni."
Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5 (bár az előző kötet humor hiányzott bőven kárpótolt a történet tragikuma)
Szereplők: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése