Mikor kiderül, hogy Dezt nem képes megölni az érintésével, a lány úgy dönt, hogy segít Kale-nek megkeresni a Kaszást, az egyetlen embert, akinek sikerült megszöknie a Denazenből.
Vélemény: Határozottan nem volt rossz, de nem is volt zökkenőmentes a viszonyunk.
Kezdjük rögtön a fekete levessel: egyre inkább gyűlölöm (erős szó, tudom; valójában csak falra mászom) a szerelmi háromszögeket; szinte üldözési mániám van tőlük: akármit olvasok, ezek a kis borzalmak ott vannak. Szóval azt hiszem besokaltam tőlük, és az, ami ebben a könyven volt, rátett erre jó pár lapáttal. Ha valaki el vna keseredve, de egyébként bimbózó románca van egy másik sráccal, muszáj neki az exéhez szaladni "vígasztalásért"?
Deznee Crosst, a főhősnőt kemény fából faragták, nem zuhan magába, csak amikor valaki olyan kerül veszélybe, akit szeret, de ilyenkor is megteszi, amire szükség van, hogy megmentse a barátait. Szeretem az ilyen erős karatereket; egyedül az Alex-elhajlása nem tetszett (meg a tény, hogy már az elején könnyedén megbízik Kaleben)
Kale egy gyilkos testébe zárt ártatlan; így lehetne legkönnyebben megfogalmazni, milyen is ő valójában. Neki minden új az érintéstől kezdve a reklámokon át a (BDB) DVD-ig. De emellett mondhatni hidegvérrel megöl bárkit, aki rátámad, vagy Dezt akarja bántani.
Alex volt számomra a legantipatikusabb karakter; az a személy, akit szerintem csak a szerelmi háromszög kedvéért alkottak meg. Egyértelműen az a szereplő, akinek az ember nem bocsájt meg, ha olyasmit követ el, mint ő a kötet végén.
Brandt amilyen kevés szerepet kapott, annál szimpatikusabb karakter volt: segített Deznek, amikor szükség volt rá, de végül túlságosan is beleélte magát a nyomozásba. Nem volt éppen bátor, fejjel a falnak típus, de amikor kellett, lehetett rá számítani. Az ő feltűnéseinek örültem a legjobban.
Aztán amit furcsállottam: hogyhogy ilyen sok a Hatos a városban? Ezt sohasem magyarázták meg, csak annyit vetetttek oda, hogy ez egyedi eset és ezért épül meg itt a Denazen. Hát ettől nem lettem okosabb.
Még van egy pár dolog, amivel szívesen kötözködnék (pl. Dez és Kale kapcsolatának gyors fejlődése; a főgonosz egysíkúsága - mármint csak azt tudjuk, hogy Marshall okos és gonosz, de semmit arról, hogy mitől lett ilyen, vagy mi történt közte és Sue közt a nyílvánvalón kívül), de azt hiszem ennyi elég a panaszkodásból, mert végső soron jól szórakoztam a könyv olvasása közben.
Kedvenc idézet: "Nagyot sóhajtottam. Ha egy magam korabeli sráccal kell a szexről beszélgetnem, abba én belehalok! A baseballos hasonlatok ebben az esetben nem működnének. Főleg, mert azt sem tudta, mi az a baseball."
Összsségében:
Alapötlet: 5/3 (sok ilyen jellegűvel találkozni mostanában, nem?)
Kivitelezés: 5/4
Szereplők: 5/5
Én is pont most (na jó, egy hónapja:D) olvastam ki ezt a könyvet, és nekem sem volt "zökkenőmentes kapcsolatom" vele. Az eleje kicsit unalmas volt nekem, először vonakodva álltam hozzá, nem is olvastam gyorsan, az írónő stílusával sem voltam tökéletesen megelégedve, meg amúgy sem volt szimpi a főszereplő csaj. De úgy a könyv 1/3-a után elég gyorsan kezdtek el pörögni az események, ekkorra már belelendültem, gyorsan is olvastam el a maradék 200 oldalt:) A karakterekről: Kale először nagyon édes volt, ahogy furcsa volt neki egy csomó minden, de egy idő után kicsit már zavart, mert nem nagyon volt logika abban, hogy mit ismer és mit nem (bár nem igazán ismerjük meg a Denazenben töltött éveit, lehet hogy emiatt éreztem furcsának). Dez, mint már korábban írtam, az elején nem volt szimpi, de aztán egyre jobban megismertük és egyre jobban meg tudtam érteni (a szerelmi szálat leszámítva, hát azt full logikátlannak éreztem:D). Két dolog zavart vele kapcsolatban: az egyik, hogy mindent hihetetlen gyorsan elfogadott, kicsit olyan érzés volt, hogy: áá, hogy él az anyám, no problem, ja és az apám egy maffiacsoport vezetője, aki ártatlan embereket kínoz? király, persze, teljesen oké, a másik pedig, hogy nagyon sok emberben túl könnyen megbízott (bár ez később változik) Valamint van még egy hibája a könyvnek (jó, most nagyon cinkusnak érzem magam, mert nem nagy hiba, de képtelen voltam nem észrevenni): amikor Dez átváltoztat egy embert, akkor az néha átveszi annak az embernek a ruháját, akivé változtatta (pl: mikor Alexszé változott, vagy mikor Mercyt változtatta magává), de amikor Mercyt visszaváltoztatja a buliban, akkor Mercyn rajta marad a playboy nyuszi ruha..
VálaszTörlésAmi nekem abszolút pozitív volt, az az, hogy könyvben rengeteg olyan mondatot találtam, amik ilyen tipikus idézetek lennének (jó ez elég hülyén hangzik, de na:D), pl: -És neked mi a képességed, szivi?
-Seggszétrúgás. Akarod látni?
és a szerelmes idézetek is aranyosak voltak:)
Ami még zavart, az Ginger jövőbe látó képessége, mert ez szerintem nem így működik, a jövő nem egy előre meghatározott, hanem egy képlékeny, minden pillanatban változó dolog:)
És most felsoroltam a hibáit (azt hiszem, túl kemény vagyok ezzel a könyvvel..): a kedvenc szereplőm, a hihetetlenül édes, (szinte, na jó, nem xD) egyetlen logikus, igazi, és kidolgozott karakterdrámával rendelkező szereplő: ALEX*-*. Tudom, hogy te azt írtad , hogy neked ő volt a legellenszenvesebb karakter, de én a könyv végén történő cselekedete(i) után sem voltam képes megutálni! Nem tudom miért, de iszonyúan megszerettem.:)
Egyébként bocsánat, hogy ilyen részletesen leírtam a véleményem, de ez így megint előjött, ahogy láttam a kritikád.:)
Nagyon örülök, hogy leírtad a véleményed, és rámutattál pár dologra, ami az én értékelésemből kimaradt, sok mindenre nem is emlékszem már (És megint három könyvvel vagyok lemaradva magamtól, úgyhogy lehet, hogy akövetkezőekben is kihagyok majd dolgokat, amiket fontosnak tartottam olvasás közben).
TörlésSzintén örülök annak, hogy Te kedveled Alexet. Én, mint az a kritikámból üvölt, nem vagyok ilyen jó véleménnyel róla, de jó látni, hogy más szemmel nézve ő is egy jó karakter lehet.
Köszönöm, szépen, hogy megosztottad velem a véleményedet.