9.b osztály tagjait, a gimnázium tanárait, és a magániskola különleges rendjét.
Renáta most szerez életében először barátokat, most lesz először szerelmes, és kerül kicsit más megvilágításba saját élete. A történet a kamaszkor kezdetének nehézségeiről, az általunk is elkövetett hibákról, és a rengeteg hétköznapibbnál hétköznapibb pillanatról szól, amelyekről akkor azt hittük az egész világot megváltoztatja.
Vélemény: Már több hete halogatom a kritika megírását (azóta felhalmoztam egy csomó másikat, amiről még szintén nem született véleményezés, szóval nagyszerűen el vagyok maradva, de se időm se energiám mindezt behozni), úgyhogy lehet, kicsit pontatlan leszek az eseményekkel kapcsolatban.
Rentai Renáta - mint azt már a neve is sugalja - elég egysíkú lány, határozottan felszínes, és teljesen két-dimenziósan látja a világot. Nála valami vagy ciki, vagy menő, köztes állapot nincs. Egyébként nem buta lány, de nem is egy született zseni, mint ahogy az be van állítva, de ez tulajdonképpen nem baj. A baj a fent említett nagyon bosszantó felfogásban rejlik, ami - igaz ami igaz - rengeteg tinilány jellemzője.
Kifejezetten kedveltem azonban az "összecsapásait" Vladárral, a rajztanárral, amikből egyértelműen ő jött ki vesztesként, és az irodalmi megjegyzései is szimpatikusak voltak.
Virág nagyjából úgy van jellemezve, hogy buta és emós. Ebből a butával viszonylag egyetértek, de az emóst nem tudom alátámasztani, mivel öltözködési és zenei stílusán semmi más nem utal erre. Tudom persze, hogy ez igazából egy korstílus, de ha ez egy fő jellemvonás, akkor legyen valami alapja is. Emellett Virág művész, ez az egyetlen, amihez valójában ért, de ez nem igazán baj, sőt.
Arnold egyszerűen könyvmoly, túl komoly és analitikus. Vagyis Reni ezt az oldalát látja, mert valahogy nem hiszem, hogy ez a karakter kimerül ennyiben. Bár az is lehet, hogy egyszerűen túl sokat akarok, tekintve, hogy ez a srác volt a kedvenc szereplőm az egyész könyvben. Nagyon örülnék egy ilyen barátnak, akivel mindenről lehet beszélgetni.
A Cortez körüli őrületet bevallom, nem igazán értem. Oké, ő a történet szépfiúja, de ennyiben marad a jellemzése, Reni meg csak csorgatja utána a nyálát, anélköl, hogy ismerné. Elfogadom, van olyan - főleg ebben a korban -, hogy valaki egyszerűen vakon hisz abban, hogy azt a személyt, aki történetesen nem is igazán érdeklődik iránta, neki teremtették.
Viszonylag nagyobb beszélőszerephez jut még Kinga, akit szintén kedveltem - név kötelez -, bár meg nem tudom mondani, mivel is szimpatizáltam igazán a jellemében, de a versenyszelleme néha engem is elért.
És akkor most jöjjön az igazi feketeleves: Mégis mi a jó fenét sugall ez a könyv a fiataloknak (nem mintha én valami aggastyán lennék, éppen ellenkezőleg)?! Mert az szép és jó, hogy egy osztálynak feltételek nélkül össze kell tartania, ez így is volna rendjén, de akkor hogy a csudába jön ehhez az az aprócska tény, hogy a fél könyvben egy duci és egy fogszabályzós lányon köszörülik a nyelvüket a szereplők. Tudom, hogy van ilyen a való életben, és én is mondtam dolgokat, amikre nem vagyok büszke, de akkor sem kéne az embereket ilyen egysíkúan; cikinek, vagy "kúlnak" beállítani.
A végére hagytam a könyv legjobb összetevőjét: a humort, mert az van itt bőven; igazából ezért volt érdemes elolvasni a könyvet, ugyanis nem egy-kettő igazán felhőtlen pillanatot okozott olvasás közben.
Kedvenc idézet: "– Látszik, hogy nem vagy egy észlény. Az ujjnyomok meglátszódnak. A vonalzó szabályos nyomot hagy az arcon, kipirul, ráadásul a csípős fájdalomtól könnybe lábad a szem, ami fáradt, beteg hatást kelt.
Mosolyogva figyeltük, ahogy Kinga csapkodja Ricsi arcának mindkét oldalát. Azt hiszem, még élvezte is. Mármint Kinga. De a lényeg, hogy a kémiaterembe érve Ricsi arca lángolt, a szeme fátyolos volt, és amikor rájátszott azzal, hogy bágyadtan bámul és nyakig felhúzza a pulcsiját, totál eredeti hatást ért el."
Összességében:
Alapötlet: 5/4
Kivitelezés: 5/4 (csakis a humor miatt)
Szereplők: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése