Kelley Armstrong: A szellemidéző

Alapok: A tizenöt éves Chloe Saunders élete első menzeszének napja felejthetetlenné válik, ugyanis aznap újra elkezd szellemeket látni. Először egy fiatal fiút lát, akin keresztülhajtanak kocsival, aztán egy megégett gondnokot, aki az egyész iskolán keresztül üldözi. Az eset, mely során a lány látszólag ok nélkül, ordítozva rohan az iskola tetője felé természetesen nem marad következmények nélkül; Chloet skizofrénnek nyílvánítják és egy Lyle ház nevű intézetbe küldik, hogy "kikúrálódjon". A lány eleinte igyekszik elhinni, hogy tényleg problémái vannak, de szobatársának különös esete és az intézetben lakó testvérpár rádöbbenti, hogy ezen a helyen nem elmebeteg gyerekek vannak, hanem olyanok, akik hozzá hasonlóan átlagon felüli képességekkel rendelkeznek. Ahogy egyre jobban elmélyül a nyomozásban, úgy egyre veszélyesebb lesz számára az intézetben maradni.
Vélemény: Lehet, hogy nem írtam le elég jól az alapokat, és ezért elnézést kérek, de egyszerűen nem lehet ezt pár sorban elmesélni, ezt olvasni kell!
Chloe alapjáraton egy visszahúzódó, csendes lány, aki dadog, ha ideges, és imádja a filmeket (ilyen szakirányban tanul a középiskolában), aminek következtében gyakran hasonlítja a saját életét filmbéli jelenetekhez. Nagyon pozitív szereplő, de nem tökéletes; rettenetesen fél a szellemektől és a zombiktól, sőt önmagától is.
Derek Souza az a tipikus búval bélelt kamaszsrác, de sok más regényhőssel ellentétben ő nem éppen jóképűségével hódít; intelligens, jószándékú, de nem egy szépfiú (kivéve persze az alkatát). Számára nagyon fontos a mostohatestvérének épsége, és sok mindent megtenne érte, de irtózik önmagától, retteg, hogy nem tudja megtartani a kontrolt indulatai és ereje felett. Ettől egy olyan karakterré válik, akit nem lehet nem kedvelni.
Simon sokkal inkább egy szépfiú, de megvannak a maga álmai és céljai. Nem lett kedvenc karakter, de szimpatikus.
Rae egy elhagyott gyerek, aki hirtelen jött különlegeséggétől egy kicsit elszáll, de nem mondanám, hogy nem kedveltem.
Liz bájos, vidám, kedves lány, de talán egy kicsit hiperaktív, és nem tudja kontrollálni a képességét, éppen ezért viszik el az intézetből.
Torit valószínűleg minden olvasó megfolytaná egy kanál vízben azokért, amiket tett, de végső soron fel lehet fogni, miért is ilyen. Rokonszenvet ugyan nem nagyon kelt, de ő is egy hihető karakter.
A történet először lassan indul, főszereplőnk kételkedik, de egyre inkább rádöbben, hogy tényleg nincs vele semmi baj (azon kívül, hogy kísérteteket lát, és zombikat tud életre kelteni). Az események egyre gyorsabban pörögnek, az izgalmas jelenetek folyamatosan követik egymást, és amikor éppen elérjük a tetőpontot, hirtelen vége a könyvnek. Majdnem a falat kapartam ettől a függővégtől, és elmondhatom, hogy a könyv letehetetlen.
Megjegyzés: bár van benne fiatalok közti vonzódás, de erre még nem mondom, hogy romantikus. (Ennyi erővel minden második könyv az lenne.)
Kedvenc idézet: "Azt látják, amit akarnak! Ragassz rá címkét, gyógyszerezd be,
és ha szerencséd van, elmúlik! Csakhogy ami nekünk van, soha
nem múlik el!" (oké, talán nem ez a legjobb belőle, de végsősoron igaz és illik ide)
Összességében:
Alapötlet: 5/5 (így kell ezt csinálni)
Kivitelezés: 5/5 (bár a fordítás egy kicsit el van szúrva)
Szereplők: 5/5