Alapok: A tizenhét éves Jenna Fox több, mint egy évet volt kómában, és minden korábbi emlékét elvesztette. Balesetet szenvedett, de erről nem mer kérdezni. Ahogy lassan eszébe jutnak a dolgok, és új ismereteket szerez egyre inkább érzi hogy valami nincs rendben vele, és azt sem érti, nagymamája miért utálja őt. Csak azt tudja, hogy nem egészen teljes. Aztán egy nap, egy váratlan, apró sérülés lavinát indít el, mely megkérdőjelezi az egész létezését, az életét. Ő törvénytelen. Mesterséges. Nem egészen emberi. De vajon mit is jelent embernek lenni? Mi a lélek, és mi magunk? És meddig menne el a szülő, hogy megmentse legalább egy részét az imádott gyermekének? Játszhatunk-e Istent, döntve élet és halál felett?
Vélemény: Annyi a kérdés, és olyan kevés a válasz, de lehet, hogy maguk a kérdések fontosabbak, mint a megfejtésük.
Jenna nagyon szép fejlődésen megy át a regény folyamán, indulva a mindenkinek engedelmeskedő, de ugyanakkor dühös és tehetetlen lányból, egészen addig, míg ő dönti el az életét, és elfogadja a sorsát, sőt szinte örül neki, hogy túlélte. És ez az egész folyamat olyan szépen megy végbe benne. Látjuk közben az "eredeti" Jenna fejődését is, aki nem mert ellentmondani, pedig nagyon vágyott arra, hogy ne kelljen tökéletesnek lennie. És az "új" Jenna megteszi, amit a régi nem mert: a kezébe veszi az életét.
Lily, Jenna nagymamája is nagy változáson megy át. Kezdetben, mondhatni írtózik Jennától, és attól, ami lett belőle, de lassan felfedezi benne az unokáját, és megszereti a lányt, aki régen is, most is vele osztja meg a fájdalmát.
Jenna szüleit meg tudom érteni. Ki ne tenné ezt meg az egyetlen gyerekéért, még ha illegáli is, vagy, ha nem is biztos a siker. Nagyon szépen látszik a szeretet és a törtődés, ugyanakkor az aggodalom és a kétely minden megmozdulásukból.
Ethan volt Jenna és Lily után a kedvenc szereplőm, mert megvan a múltja, és Jennát se ítéli el, csak azért, ami, vagy aki, hanem kiáll mellette, még akkor is, ha tudja, ez veszélyes lehet.
Mr. Bender múltja és foglalkozása is érdekes, nagyon meg lehet kedvelni őt és a madarait is.
Ami leginkább megtetszett a könyvben, azok a kérdések, amik szinte kiálltanak a lapról, és a gondolatok, amiket Jenna megfogalmaz. A stílusa komoly, és lényegretörő, nem kertel, ahogy Mr. Bander mondta "karakán".
A disztópia a könyvben nem politikailag mutatkozik meg, mint a legtöbb esetben. Itt azt vázolják fel, hogy mennyire tönkreteszi az ember a környezetét a sok fejlesztéssel és génmódosítással, és mennyire súlyos következményei lehetnek a gyógyszereknek. De ezeken túl fontosabbak a a filozófiai kérdések, amiket feszeget a könyv az életről, a lélekről, az emberségről.
Amit még megemlítenék: máshol olvastam, hogy egyeseknek nem tetszett az eilógus. Engem viszont nagyon megfogott. (Ahogy Allys sorsa és a szülei is.) Keserédes lezárása egy ilyne keserédes történetnek.
Megj. A borító nagyon illik a történet tartalmához, ügyes volt, aki ezt kitalálta, és köszönet a Cicerónak is érte!
Kedvenc idézet: "Vele kezdıdik és végzıdik minden lélegzetvételem. Biztosan tudom, hogy egy napon, amikor Kayla már betöltött egy bizonyos életkort, télen elutazom Bostonba, és ott is maradok. Nagyokat sétálok majd, és ismét érezni fogom a hideg hópelyhek puhaságát az arcomon. Egyetlen szülınek sem volna szabad túlélnie a gyermekét." (ez egyszerre szép, megrendítő és könyörtelen, és minden, amit a szülő érezhet a gyermeke iránt. Az epilógusból szedtem.)
Vélemény:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése