Alapok: Sir Felix igen gazdag, igewn nemes és igen hagyománytisztelő családból származik, így nem is olyan nagy csoda, hogy mikor haza viszi táncosnő menyaaszonyát egyszerűen őrültként néznek rá a mélyen tisztelt ősök. A fölött még szemet hunytak, hogy az ifjú örökösnek megvannak a maga hóbortjai, mint például a motorbiciklizés, vagy lóversenyre járás, de hogy egy ilyen egyszerű lányt, mint Ellen Grace mert hazahozni... Egyszerűen hallatlan! Ez az oka, hogy az egyébként teljesen épelméjű fiatalember Sir Arthur jóvoltából kifolyólag a bolondokházában köt ki.
Vélemény: Mint fent említettem, ritkán vettem a kezembe a könyvet, de legalább ilyen nehéz volt letenni is, mert ahogy beindulnak a dolgok nagyon olvastatja magát.
A szereplők olyanok, mint egy Rejtő regényben lenni szoktak, bolondosak, kicsit őrültak és nagyon viccesek.
Sir Felix okos fickó, ravaszan "áll bosszút" a nagyságos rokonokon, akik meg is érdemlik a sorsukat, de ettől még ők is egész jópofák.
Ellen Grace, avagy a rég elhunyt Anna Emerencia nagyon szimpatikus, de néha elgondolkodtam, hogy biztos nem őrült-e. De nagyon úgy tűnik, hogy helyén van az esze, és a bájos kis hulla feje.
Az ápolók, az orvosok, és az ápoltak mind viccesek a magyuk tévképzeteivel (izé, ez utóbbi főleg az ápoltakra igaz), és azok a dolgok, amik a végén derültek ki, be kell valljam megleptek, és szinte kis krimivé alakult a regény. Nagyon élveztem, és a rendőrt meg a magánnyomozót is bírtam. A bolondokházában lettek őrültek.
Mindent összevetve bohókás, de nem idétlen történetet kaptunk Rejtő Jenőtől, amiben lehet, hogy nem mindenki őrült, de azért az író gyanús.
Kedvenc idézet: " - Mondják, van itt egyáltalában igazi bolond ebben az intézetben?
- Kettőben biztos vagyok - szólt Wilkie. - Egy hölgyben, aki fehérre mázolva, mint hazajáró lélek szaladgál kint. És egy fehér köpenyes Gordon nevűben, aki orvosnak képzeli magát, és azt hiszem, az utolsó stádiumban van."
Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése