Alapok: Egy év telt el azóta, hogy Caleb elhagyta Paradiset és ezzel együtt Meggiet. És most újra találkozni kényszerül a régi felügyelőtisztjével, Damonnel, hála a drogügyletnek, amibe akaratlanul is belekeveredett. Mivel ártatlannak vallja magát, és Damon hisz abban, hogy a fiú meg tud javulni, úgy dönt, ad még egy utolsó esélyt Calebnek, csatlakoznia kell a RE-Start programhoz, amiben sérült, balesetet okozó és balesetet szenvedett fiatalok vesznek részt. Olyanok, mint ő. Olyanok, mint Meggie.
Meggie elhalasztotta spanyolországi útját, így résztvehet a RE-Start programon és talán újrakezdheti az életét és megpróbálhatja elfelejteni Calebet. Ám a találkozás mindent romokba dönt, és fellángolnak a régi érzések, hiába tuják, hogy számukra nincs jövő, csak most van, csak a nyár.
Vélemény: Lehet, kicsit túl szigorú leszek, de nekem az előző kötet befelyezése sokkal kerekebben zárta le a történetet a maga nyitott végével, mint ez a cukormázas lezárás.
A két főszereplő nem sokat változott az előző kötethez képest, bár nekem úgy tűnt, hogy mind a ketten sokkal többet panaszkodtak, és kicsi mintha elment volna a józan eszük. Kettejük közül is talánMeggie idegesített jobban ezzel a világfájdalmas szemléletével és a rengeteg bizonytalankodásával.
Viszont pozitívumként emelném ki, hogy nem volt (legalábbis jelentős mértékben nem volt) igazi szerelmi háromszög a főszereplők közt. Én az ilyesmitől már falra mászok.
A mellékszálak és a mellékszereplők vitték a történetet előre az én szememben.
Ott van Lenny, aki minden gusztustalan megnyilvánulása ellenére az első perctől kedvenc szereplőm lett. Az ő háttértörténete eléggé megmagyarázza, miért lett olyan - nos - fura, amilyen. Aztán a csapathoz tartozik Erin is, a csendes, terhes lány, akinek a barátja, és egyben a gyermekének az apja börtönben van, Matt aki elvesztette az egyik karját egy autóbalesetben és Trish, aki meglepő módon összejön Lennyvel.
És itt jön egy másik probléma a képbe: a sok szerelmi szál. Nem tudom, lehet, hogy velem van a baj, és egy kőszívű szörnyeteg vagyok, de nem szeretem, ha mindenki boldog és szerelmes egy könyvben. Nem azt mondom, hogy szenvedjen mindenki, de ne is legyen vattacukor és szivárványos nyáltenger minden.
A végét viszont kiemelném, mert Leah végre nem csak egy emócionálisan instabil, idegesítő és felelőtlen liba, hanem olyan valaki, aki kész szembenézni a következményekkel. Sajnos az idáig vezető utat nem nagyon mutatta be az írónő, de a karakter változása határozottan tetszett, és jótt tett a szájízemnek is.
Kedvenc idézet: "Azt mondom, hogy neked megvan a választásod, ami nekem nincs. A pokolba, csak mert az anyádnak gyógyszerfüggősége van, és azt akarja, hogy úgy tegyél, mintha minden tökéletes lenne és mert az öreged egy papucs, nem jelenti azt, hogy fel kell adnod őket. - Lenny újra hátat fordított nekem. - Ha a helyedben lennék…"
Összességében:
Alapötlet: 5/4 (a RE-Start program igazából érdekes kiindulóhelyzet)
Kivitelezés: 5/3 (oké, dühös vagyok a rózsaszínség miatt)
Szereplők: 5/4 (csakis Lenny miatt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése