William Shakespeare: Sok hűhó semmiért

Alapok: Don Pedro, Aragónia hercege dicső csatából vezeti katonáit Messinába, hogy egy hónapot pihenhessen a serege. Az ifjú Claudio itt szemet vet Herora, a kormányzó lányára, aki már korábban is tetszett a fizenzei grófnak, de a harcok után új szemmel néz a lányra, feleségül akarja venni. Barátjának, Benedettonak megvan a maga véleménye a házasságról és annak kellemetlen velejáróiról, így nem is bátorítja Claudiot, sokkal szívesebben vitázik Beatricevel, Leonato unokahúgával, aki hasonló nézeteket vall a férfiakról, mint Benedetto a nőkről. Vitáikon a legtöbben csak mulatnak, de a herceg elhatározza, hogy mindenképpen összeboronálja a civakodókat, még akkor is, ha ők ezt nem feltétlenül szeretnék.
Don Huan, a herceg öccse eközben mindent elkövet, hogy testvére barátja felett érzett örömét befeketíthesse, kész egy ártatlan lány megrágalmazására és a szerelmesek szétválasztására is.
Vélemény: Elsőre bonyolultabbnak tűnhet az egész, mint amilyen, úgyhogy senki ne tartson brazil szappanoperától, ami a családi és egyéb kapcsolatokat illeti.
Őszintén szólva szerintem ez az eddigi legjobb Shakespeare dráma, amit valaha olvastam, már csaknem feladtam a reményt, hogy én valaha tényleg megszerethetem ezt az angol zsenit. Lehet, hogy egy kicsit elfogult lettem, de ezt tarom jelenleg a legjobb létező drámának a bolygón.
Benedetto az a fajta férfi akin nem lehet nem nevetni; bolondos, erősen állítja az igazát, még akkor is, ha éppen téved, és úgy minden szempontból jópofa. És persze nem is ostoba, még ha néha ilyen színben tűnik is fel.
Beatrice ugyanez pepitában; csípős nyelv, sebesen forgó agy, nem az a fajta nő, aki hagyja magát elbájolni, ám a büszkeségére hamarabb lehet hatni, mint a szívére.
A strázsák egyszerűen fantasztikusak (tudom, ömlengek), vagyis fantasztikusan ostobák, annyira próbálnak műveltnek látszani, hogy a mondataik fele több mint bolondság.
Ami úgy egy nagy kérdőjelet hagyott maga után az az, hogy vajon tényleg annyi enyhén pajzán utalás volt benne, mint amennyit észrevettem. Semmi konkrét, de az elejtett szavak mosolyra fakasztanak.
És még valami, mert ha már tömjénezek, akkor legyek alapos: nagyon szerettem a karakterek (főleg a két főhős) beszélgetéseit és azokat a bizonyos csali-jeleneteket. Ki hitte volna, hogy az ilyesmi tényleg működhet a színpadon, de nagyon jól megállta a helyét. Az egyetlen amit sajnálok, hogy nagyon rövid, így keveset olvashatunk Beatrice-Benedetto szópárbajt. Ez igen komoly probléma, de szerencsére minig újraolvashatom a kedvenc részeimet (úgy cakk um pakk a drámát), amikor csak akarom.
Kedvenc idézet: "BENEDETTO   Te nem szeretsz?
BEATRICE    Nem jobban, mint tanácsos."
Összességében:
Alapötlet: 5/5 (visszaadta a Shakespearebe vetett hitemet)
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5