Kody Keplinger: The DUFF

Alapok: Bianca nem érzi magát olyan vonzónak, mint barátnői, és a helyzeten csak ront, hogy az iskola hímringyója DUFF-nak nevezi, vagyis megbízható, csúnya, kövér barátnak. A lány felkapja a vizet, illetve a Cherry Coke-ját, és leönti a Wesley-t, de valahol belül nagyon is igazat ad neki. Állandóan örlődik, de nem csak ezen: szülei válni készülnek, a fiú - akit nevezhetünk a nagy első szerelmének is - visszatér a városba, a menyasszonyával együtt.
Mindezek olyan hirtelen érik Duffyt (ahogy Wesley hívja - nem tudva, hogy ez mennyire zavarja B-t), hogy valamiben le kell vezetnie a feszültséget, és jelen esetben a legkézenfekvőbb eszköz nem más, mint legmélyebb gyűlöletének tárgya. Nem szó sincs itt érzelmekről, ez színtisztán csak testi kapcsolat, ami segít B-nek ellazulni, de lassan kiderül, hogy egy ilyen kapcsolat nem maradhat érzelemmentes.
Vélemény: Kicsit talán elfogult vagyok ezzel a könyvvel, mivel ez az első olyan, amit angolul olvastam! Csökevényes angol tudásommal sikerült kb 3-4 nap alatt kivégezni, ami azért nem olyan sok, figyelembe véve, hogy nem sok időm van olvasgatni (legalábbis nem annyi, mint szeretném).
Bianca nagyon jó karakter, meg lehet érteni, miért menekül heti négyszer a fiú ágyába. A családi kapcsolatok hitelesek, B nem igazán tudja mit kéne tennie az ellen, hogy apja ne igya le magát napról napra, és ezért igyekszik kerülni a témát. Félreértés ne essék, ő nem egy követendő példa, hanem csak egy átlagos kamasz lány, akinek az önbecsülése a béka segge alatt van.
Wesley tényleg egy hímringyó, de azért érthető, miért vált azzá. Személy szerint nagyon bírom a nagyra nőtt egójával együtt.
B barátai remek támogatók, rájuk lehet számítani, de nekik is van személyiségük, nem csak úgy oda vannak lökve a főhősnek.
A története nem csavaros, de nem is kellett az legyen, hogy lekössön.
Amit külön ki kell emelni, az a könyvet végig átitató szarkasztikus humor, ami nem egyszer "kényszerített"  nevetésre.
Viszont volt egy dolog a végén, ami nagyon böködte a csőrömet, mégpedig a "szerelmi háromszög", amibe Bianca beleerőltette magát. Ezen kívül is voltak kis hibák, egy-két olyan mozzanat, ami nagyon kiszámítható, de engem megvett ez a könyv, ahogy a nagyon fiatal írónője is (oké, idősebb nálam, de még így is elég fiatalnak számít).
Kedvenc idézet: "The sky looked dull and cold outside Wesley’s window, but I felt warm. So warm. Wesley’s arm was draped over me, holding me against his chest, and his soft, rhythmic breathing heated the back of my neck. It was so peaceful. So perfect. I felt safe and content. And that was the problem." ("Az ég fakónak és hidegnek tűnt Wesley ablakán át, de én csak meleget éreztem. Igazán meleget. Wesley karja körülölelt, a mellkasán pihentem, lágy, ritmikus légzése fűtötte a tarkóm. Olyan békés volt. Olyan tökéletes. Biztonságot és elégedettséget éreztem. És épp ez volt a baj")
Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/4 (akármennyire is örültem a Happy End-nek, egyszerűen túlzás volt)
Szereplők: 5/5

 (Ezt igazán sajnálom, de a vége egyszerűen lehúzta...)