Juliát nem rázza meg annyira édesapja halála, sokkal nagyob hatással van rá, hogy pár nappal később egy nagy csomagot kap, benne apja tökéletes android-másával.
Így apa és lánya rendezheti kapcsolatát, és rendesen elbúcsúzhat egymástól, de akkor képbe jön Julia régi szerelme, akit annyi évig halottnak hitt, és most kiderül, hogy csak az apja nem adott át egy neki érkezett levelet, amelyben Tomas megírta, hogy túlélte a balesetet. Így Anthony és Julia elindul Berlinbe, hogy felkeressék a nő 20 éve nem látott szerelmét.
Vélemény: Ez egy olyan regény, ami bármennyire is jó akar lenni, nem az. Miért? A szereplők hiteltelenek, a történet ellaposodik, pedig az alapja nem lenne rossz.
Kezdjük talán Juliával. Az a nő egy Isten-verése, komolyan. Olyan, mintha egy 17 éves hisztis, kis csitri fejével gondolkodna (hehe, na igen.. ezt mondom én, a nagy öreg), muszáj neki a 20 éve nem látott férfit az apja elé helyezni, akinek már csak egy hete van az android-létből. Sajnos még a ráerőltett szarkazmus sem segített a "hisztis nőszemély" benyomáson.
Tomas a regény közepe-vége felé bukkan fel, de egyszerűen nincs benne semmi. Hiába mondja Knapp, hogy nem tudta kiheverni Juliát, ez valahogy nem érződik, pedig Levy tényleg megpróbálta úgy megírni; az se kizárt, hogy csak nekem nem jött át.
Anthony Walsh egy halványan pislákoló fénypont, aki miatt azt mondom, hogy egyszer el lehetett olvasni. Róla el tudom képzelni, hogy szereti a lányát, ahogy a feleségét is imádta (Itt megjegyezném, hogy a levél, amit a nő hagyott nagyon szívhez szóló, az a része tetszett). A baj csak az, hogy már régebben elrontotta a dolgokat. Ettől függetlenül ő volt a legjobb karakter.
Hogy a történetről is essen szó: Egyáltalán nem arról szól, amiről - szerintem - kéne. Ha az ember kapna egy esélyt, hogy tisztázza a - halott - apjával a félreértéseket, szerintem az lenne a logikus, hogyha megpróbálnánk tényleg odafigyelni rá. De nem, ez itt a régi szerelem keresése, akivel annó még csak nem is tudott a főhősnő rendesen beszélni a közös nyelv hiánya miatt... Ezt először nem akartam elhinni, de Julia eleinte még nem is tudta megértetni magát Tomasszal, de attól még hú de "csudinagy szerelem" volt kettejük között.
Persze-persze, most jön, hogy a végén a csavar egy kicsit más színben tűnteti fel a dolgokat (az apa szerepét illetően), de ez akkor is túl-romantikázott, nyálas regény(ke).
Kedvenc idézet: "Még amikor távol voltam, akkor sem voltam olyan messze, mint hitted, ügyetlenül, sután, de szerettelek. Már csak egyetlen dolgot kérek tőled: ígérd meg, hogy boldog leszel." (Anthony búcsúlevele Juliának)
Összeségében:
Alapötlet: 5/4 (mert a családi kapcsolatok helyrehozása igenis jó téma, de (sajnos) itt a hihetetlen "nagy és örök szerelmen" van a hangsúly)
Kivitelezés: 5/3 (mert az író igyekezett, és van is valamennyi logika benne, de egyszerűen...hiteltelen, drámaiatlan és humormentes)
Szereplők: 5/2 (Anthony és a valóságban nem is szerplő felesége miatt nem 1 pont)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése