2012. július 14., szombat

Richelle Mead: Vámpírakadémia 2. - Dermesző ölelés

Azt hiszem mindenkivel előfordult már, hogy túl sokat várt egy könyvtől. Velem is megtörtént már, nem is egyszer, de ez most más volt, az eddigi "csalódások", mert voltak részek, ahol az események jobban pörögtek, mint azt reméltem. Végülis, nem ásta el magát a sorozat.
Alapok: Rose és Dmitrij egy kegyetlen mészárlás helyszínére érkezik. Az elkövetők? Strigák, méghozzá szervezettek. Annyian voltak, mint eddig még egy támadásnál sem, és emberek is részt vettek benne. A morákon eluralkodik a pánik, sokan nem mernek elutazni otthonról, hogy a szeretteikkel töltsék a karácsonyt, mégis páran elmennek az akadémiára, köztük az a család is, amelynek a testőre egy bizonyos, nagyon híres Janine Hathaway, Rose rég nem látott anyja.
Vélemény: Mint fentebb már említettem ez a rész kevésbé győzött meg, mint az előző. Hogy miért? Nos, röviden: Rose hihetetlenül lassúnak tűnt; a történet a közebe felé kicsit lapossá vált, de a végére szerencsére begyorsultak az események. Volt valami, amit Gigi (titkon az egyik kedvenc könyvkritikusom) említett, de minden konkrét dolog nélkül, mégis kb. az első pár oldal után rájöttem, hogy kiről lehetett szó.
Két új szereplő tűnt fel a kötetben: Tása (Christian nagynénje) és Adrian. Tása egy tettrekész, kedves nő, Adrian pedig nos... érdekes, és egyelőre szimpatikus figura.
Megemlíteném, hogy a vége (nem az utolsó fejezet, arról majd később beszélnék) fantasztikus, és viszonylag valósághű, kivéve talán, hogy hőseinknek egy jó ideig étlen-szomjan kellett átvészelniük, így - nekem - kicsit furcsa volt, hogy volt még ennyi erejük. DE most nem ez a lényeg.
Az utólsó fejezet utolsó oldalai elrontották a könyv befejezését. Addig is zavart az, ami Rose és Dmitrij közt zajlott (Rose szerintem felfoghatta volna egy kicsit normálisabban is), de abban a bizonyos pillanatban nagyon nem illett az oda.
Kedvenc idézet: "De elkaptam a pillantását valakinek, aki a tömeg szélén ácsorgott, és aki nem tűnt se kíváncsinak, se izgatottnak. Eddie volt az. Amikor egymásra néztünk, eleresztett egy apró, szomorú mosolyt. Ő értette."
Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/4 (mert voltak részek, amiket egyenesen untam, és a legeslegvége hangulatgyilkos)
Szereplők: 5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése