Évekkel ezelőtt, miután elolvastam az Alkonyat-könyveken, és kitört ez a nagy vámpírhisztéria úgy döntöttém, hogy én az ilyen csilivili vérszívókból nem kérnék töppet, inkább csapkodom a szúnyogokat. A lényeg, hogy egészen mostanáig igyekeztem nem túl komoly kapcsolatba kerülni a vámpíros könyvekkel - vagy filmekkel - aztán valami mégis rávett, mert "ugyan már, ha a ragyogó-vega vámpírok nem is jöttek be, lehet, hogy ez nem olyan rossz" (igen, magamat győzködtem.). És végső soron egyáltalán nem bántam meg, mert sokkalta jobbat kaptam, mint vártam. Alapok: Rose és Lissa már két éve szökésben vannak. Hogy miért? Erre sokan tudni szeretnék a választ. Egy valami biztos: nem akarnak visszakerülni a Szent Vlagyimir Akadémiára, ahol morákat (vámpírokat), és dampyrokat (tulajdonképpen testőröket) képeznek ki. Viszont mit tehetne két lány, ha vagy egy tucat őr jelenik meg, hogy visszavigye őket? Konkrétan semmit. Az iskolában azonban felbukkanak a múlt emlékei, és az ok, amiért két esztendeje el kellett szökniük, és egyre tőbb kérdés merük fel, aminek utána kell járni.
Vélemény: A történet tetszett, logikusan volt felépítve, bár kicsit zavart, hogy sok mindenre hamarabb jöttem rá, mint a főhősnő, de ez igazából nem jelentett akkora problémát, így is élveztem.
Rose egy kemény csaj, és szerencsére nem az a típus, aki arra vár, hogy a szőke herceg, illetve esetünkben orosz dampyr, megmentse mindentől, hanem igyekszik helyt állni, de emellett egy átlagos, bulizni és pasizni vágyó 17 éves lobbanékony lány.
Lissa labilis típus, aki a lelki fájdalmat fizikaival kompenzálja, és a vidámsága mögött egy depressziós lány lapul.
Dmirtij egy viszonylag megfontolt, fiatal orosz, akinek a fizikuma se kutya, de neki is megvan a múltja.
Christian egy őrült hősszerelmes, a jobbik fajtából, akinek könyörtelen humora - szerintem - megynerő. A családja miatt peddig könnyen megsajnálja az ember.
Mason egy nagyon aranyos szerplő, pontosan az a típus, aki bármennyire is igyekszik, sose lesz befutó. A többi karakter is ígéretes, a maguk jó és rossz oldalával.
Az első rész olvasása után kijelenthetem, ha a többi kötet is ilyen lesz, akkor örömmel fogom rávetni magam.
Kedvenc idézet: "A morák nagyon sokat elvárnak tőlünk, de tisztában vannak vele, hogy a testőrök is - többé-kevésbé - csak emberek. Úgyhogy a testőrködésért is jár fizetés és szabadság, mint bármilyen más munkáért. Pár keményvonalas testőr - mint például az anyám - nem hajlandó szabadságra menni, mert felesküdött arra, hogy soha nem hagyja el a moraját. Így elnézve Dmitrijt ebben a pillanatban, nagyon is elképzelhetőnek találtam, hogy belőle is ilyesvalaki válik." (oké, nem kedvenc, de legalább nem árul el sokat a történetből)
Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5 (bár a szerplők nekem túl szépek - a szó szoros értelmében)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése