Alapok: Spoiler az előző kötetekre! Rose még mindig nem heverte ki Mason halálát, sőt, néha látja a fiú szellemét is, amint az szomorúan néz rá, mintha mondani akarna valamit. Életét az sem könnyíti meg, hogy szembe kell néznie a ténnyel, Victor Daskov tárgyalása még nem történt meg, és se Lissa se ő nem mehet el tanúskodni. A testőr képzés közben gyakorlati vizsgával folytatódik, ahol Rose nem Lissát kapja morájául, hanem Christiant. És a szellemlátása egyre zavaróbb és különösebb lesz.
Vélemény: Mint fent említettem, nem számítottam egetrengetően jóra, és talán éppen ezért (és azért, mert mindig fáradt, alig működő aggyal) tetszett ez a rész annyira.
Rose az első kötethez viszonyítva érezhetően változott, már nem volt annyira felelőtlen, mint korábban, de nem vesztette el a hirtelen természetét sem.
Most kicsit közelebbről megismerhettük Eddiet, aki korábban az én fejemben csak Mason-csatlósként létezett, és nagyon megkedveltem.
Lissa viszonylag keveset szerepelt, amit sajnáltam, viszont kárpótlásként több Christian jelenetet kaptam, és az az igazság, hogy minden pillanattal jobban megkedveltem.
Adrianen egy kicsit meglepőttem a végén, mert *enyhe SPOILER* most komolyan ő is belezúgott Roseba? Mintha minden férfi karakter érte nyáladzana. *SPOILER VÉGE*
Dmitrij meg olyan - Rose számára - tökéletesnek van leírva, mint mindig.
Mindent összevetve ez a kötet jobban tetszett, mint az előző.
Kedvenc idézet: "Szomorú volt – igen, igen szomorú. A szemébe nézve a szívem kihagyott. Minden emlék arról, hogy mi történt pár héttel ezelőtt, újra előtört bennem. Újraláttam az egészet: a zuhanó testét, a kegyetlen tekintetet a strigák arcán… Egy csomó lett a torkomban. Ott álltam fázva, döbbenten és képtelenül megmozdulni." (az első alkalom, mikor meglátja Masont)
Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése