Simone Elkeles: Leaving Paradise

Alapok: Caleb a fiatal korúak börtönében raboskodik már majdnem egy éve, mikor újratárgyalják az ügyét és 150 óra közmunkára írélik. Hogy miért került rács mögé? Mert ittasan vezetve elütött egy lányt, aki örökre megnyomorodott emiatt. De most kiengedik, visszatérhet Paradise-ba, ahol a családja romokban heverve várja.
Meggie fél. Fél az újrakezdéstől, attól, hogy elvesztett mindent, s mégis vissza kell térnie az iskolába, ahol mindenki tudja, hogy megnyomorították. Már nincsenek barátai; legjobb barátnője, Leah rá se néz, mindezt azért mert miatta került börtönbe a bátyja.
Mégis a két tragikus sorsú fiatalnak szembe kell néznie a múlttal, önmagával, és tovább kell lépnie, hisz erről szól az élet.
Vélemény: Ez az a könyv, amitől nem azt kaptam, amire számítottam, és be kell vallanom ez az első olyan Elkeles regény ami igazán megfogott és nem csak kikapcsolt pár órára. Azt vártam, hogy kapok valami cukros, rózsaszín gely történetet a nagy szerelemről, de szerencsére nem ez történt. Szerelem volt benne (bár az elején vonakodtam, hogy minek ebbe a regénybe... Méghogy az áldozat újra beleszeret az elkövetőbe? Lehetetlen.), de lassan elfogadtam, sőt örültem neki. Ez a kapcsolat nem olyan szenvedélyes, mint a Fuentes testvérek szerelmei, de annál valóságosabb és szebb.
Caleb az elejétől fogva szimpatikus, valódi fiú, aki sokat feláldozott, de neki is van tűréshatára, mégis önfeláldozó.
Meggie-t először csak sajnáltam, és kicsit nyafogósnak éreztem, de jobban belegondolva az ő helyében a legtöbben még rosszabbul reagáltak volna. De ez az elején volt, és ahogy haladt a történet, úgy fejlődött a karaktere, és egy bizonyos jelenetnél komolyan büszke voltam rá.
Leaht nem szerettem, mert nem volt benne semmi bátorság, de ha jól meggondoljuk, nála gerinctelenebb alakok is vannak a világon.
Mrs Reynolds volt az abszolút kedvenc karakterem; a bölcs öreg hölgy, aki tanácsokat ad, irányít és mégsem kíváncsiskodik erőszakosan.
A szülők is érdekesek, ahogy minannyian másként reagáltak arra ami a gyerekeikkel történt. Ez az, amit eddig minden Elekes regénynél tapasztaltam: a család fontossága.
A vége megvett kilóra. Végre nem egy szivárványos cukormáztól csöpögő végkifejlet, hanem valami reálisabb, ahogy maguk a karaktererek is hitelesebbek.
A cím is találó, de nem fejteném ki miért. Aki elolvassa elég hamar rájön.
Nincsenek nagyon nagy, kitalálhatatlan események (egy pár apróságtól eltekintve), de a történetvezetés nagyszerű. Az elején kicsit zavart, hogy nagyrészt tőmondatokból áll a szöveg, de könnyen túltettem magam rajta, mert az összhatás az, ami igazán számít, és itt az nagyon rendben volt.
Kedvenc idézet: "Meg akartam ölel és puszilni a nőt, ezerszer is megköszönve neki. De nem hiszem hogy ő az az ölelgetős, puszilkodós típus lenne. És ha ezerszer megköszönöm neki, aneorizmát kap a sok értelmetlen fecsegéstől.
Mrs. Reynolds felállt, segítségül használva a botját. Mielőtt elfelejtettem volna, hozzátettem: - Sántítok.
Ahelyett, hogy kérdezősködött volna csak annyit mondott: - Ahogy én is. Ahogy a legtöbb barátom is, aki még él. Addig, míg nem panaszkodsz miatta, addig én
sem."
Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5

Móricz Zsigmond: Barbárok

Történet: Bodri juhász legelteti a nyáját kisfiával, mikor két idegen nyájajuhász érkezik, egy kisebb és egy veres. Természetben élőkként, nem nagyon beszélnek egymással, csak miután lemegy a nap, akkor kéri a két idegen, hogy adja el nekik a szíját, amit magának és a fiának készített. Mikor erre nemet mond, agyonütik őt, majd a fiával is végeznek. A két halottat egy helyre temetik a kutyákkal, majd jóízűen enni kezdenek. Tíz nap múlva keresi Bodrit a felesége, de nem találja, ezért elindul, hogy felkutassa. A veres juhász félrevezeti, de rákövetkezendő és tavaszán a nő rájön az igazságra.
Magánvélemény: A gyilkos itt egy igazi barbár; olyan kegyetlenséggel, amire szerintem nem sokan képesek. Lelkiismerete egyáltalán nincs, és igazán oka sincs a gyilkosságokra és lopásokra.
A feleség itt is nagyon érdekes karakter. Legalább olyan közel áll a természethez, mint a juhászok, nem túl beszédes, sőt nem is gyanakvó természet. Nem sír, amikor megtalálja a férjét és a gyerekét a sírban, hanem gyorsan rájön, hogy ki tehette, és feljelenti. Ami azt illeti, az író kiemeli, hogy nem könnyezik egyetlen alkalommal sem. Tűnődtem, vajon miért? Biztos nem érzékezlennek akarta ábrázolni Móricz, hát akkor miért nem sír a gyermeke és a hitvese holtteste fölött? És a válasz egyszerű (legalábbis szerintem): a fájdalmat ő másképp dolgozza fel. Hogy hogyan, az nem derül ki, de szerintem ez a legésszerűbb magyarázat.

Móricz Zsigmond: Szegény emberek

Történet: A katona rövid szabadságra érkezett haza a frontról, de családját adóságban és nyomorban találja. Beáll napszámosnak, hogy ezzel keressen pénzt, de mikor Vargáéknál meglátja, hol tartják a pénzt - amíből a napszámosokat is fizetik - jobb módszenek látja, ha kirabolja őket. Másnap a földön dolgozva beszélget egy István nevű öreg paraszttal, de kilenckor elindul végrehajtani a kitűzött célt. Csak az a probléma, hogy Vargáék otthon hagyták a kislányukat és a csecsemőjüket a szomszéd lány felvigyázása alatt. A gyerekek kíséretiesen hasonlítanak a fronton először megölt gyerekekre. A katona nem engedheti meg magának, hogy szemtanúi legyenek, ezért a két idősebb lányt hidegvérrel meggyilkolja, de a kisbabát nem bántja. Dühödten jön rá, hogy a pénz, amit lopott nem lesz elég az adóság törlesztésére és a téli betevőre, de nem tehet mást, hazamegy és elmondja a feleségének, mit tett.
Magánvélemény: Ez volt az a novella, amelyik megragadott. A katona először úgy viselkedik, mintha nem is lenne szíve, de rá kell jönnünk, hogy ő valaha jó ember lehetett. Valaha, a háború előtt, az előtt, hogy ölnie kellett. De azzal, hogy ölt önmagából veszített el egyre többet és többet. Valószínűleg nem fogta fel igazán azt, mi az amit tett. (A babonás "nem nő tovább a gyerek" rész miatt gondolom ezt.)
A feleség alakja szimpatikus (még akkor is, ha enyhén szólva is antifeminista a hozzáállása, de meg kell hagyni, valószínűleg akkoriban nem sok nő tudta mi az az esélyegyenlőség.) Reálisan gondolkodik, szereti a gyerekeit és a valaha volt férjét, hűséges és ő talán az egyetlen, aki pillanatok alatt felfogja, mi is történt.
Ami a katona személyét illeti, valószínűleg kezdett megbomlani az elméje, de ettől még jól látott pár dolgot a társadalommal kapcsolatban. ("Vicces", hogy az, amiről beszél még ma is fennáll, és valószínűleg soha nem is fog megszűnni.)
A gyilkosság naturalisztikus ábrázolás miatt nem ajánlanám a fiatalabb korosztálynak. (Ahogy még sok minden mást se ajánlanék nekik, amit csinálnak, de nem én hozom a törvényeket.)

Móricz Zsigmond: Tragédia

Nem, ez nem rövidített olvasmány, nem is irodalmi elemzés, csak a véleményem egy műről amit olvastam. (Sőt, még a történet végét se mondom el. Össz-vissz 3 oldal az egész, szóval aki még nem tette, az olvassa el.)
Történet: Kis János alapjáraton egy jelentéktelen, mogorva ember, akit semmi sem érdekel a hasán kívül. Napszámban dolgozik, ahol igyekszik elzárkózni társaitól. Legnagyobb problémája, hogy sose lakik jól, mivel mindig "korpaciberét" eszik. A gazdájának lánya esküdni készül, így Sarudy, a földesúr meghívja minden napszámosát a lakodalomra. Kis János egy groteszk célt tűz ki maga elé: Ki akarja enni Sarudyt a vagyonából, ezért egész álló nap a lakodalomra készíti fel magát.
Magánvélemény: Nem hiába lett Móricz kötelező. Nem, nem azt állítom, hogy a kedvenc íróim közt szerepel, de az egyszerű, paraszti stílus azt az érzést kelti az emberben, hogy valóban a napszámosok közt van; mi magunk is látjuk az eseményeket. A naturalizmus itt még nem durva, mint a Szegény emberekben.
A végkifejlet nem rázott meg különösebben, Kis Jánost még csak nem is tudtam emberszámba venni, más szereplő pedig nem igazán tűnt fel. Összességében azért elmondja, amit kell, jelesen azt, hogy a nyomor mennyire kiöli az "embert" belőlünk.

Simone Elkeles: Tökéletes kémia 2. - A vonzás szabályai

Nah, igen, ez lett abból, hogy nem írok egy ideig...
Alapok: Carlos Fuentes, a középső fivér családja akaratát teljesítve (más szóval családi nyomás hatására) Colorado államba költözik, bátyjához, Alexhez, nem is sejtve még, hogy eddigi élete teljesen megváltozik.
Kiarát épp dobta a barátja egy SMS-ben, ezért kissé le van súlytva, de ez még nem tántorítja el abban, hogy Alex kérésére segítsen Carlosnak boldogulni az iskolában. Valahogy a szófogadó jókislánynak nincs túl jó véleménye Carlosról, és az érzés kölcsönös.
A fiú emellett egy igen kellemetlen ügybe is belekeveredik: letartóztatják drogbírtoklásért, pedig váltig állítja, hogy nem az övé a cucc. Ezek után - bírói engedélyel - kénytelen beköltözni Kiara családjának házába, és megismerni annak apját, aki sokat segít neki, és hisz benne. Ahogy egyre több időt töltenek együtt úgy kerülnek egyre közelebb egymáshoz Kiarával. De vajon két ennyire különböző ember megtalálhatja az utat egymás felé? És megérdemlik-e?
Vélemény: Egy kis limonádét akartam, és azt is kaptam. Klisékre alapozott, cukros, mégis finom limonádét.
Carlos egy rosszfiú, jószívvel, aki rémesen fél, hogy elhagyják, ezért kezdetben nem enged senkit közel magához. A családjához viszont nagyon ragaszkodik, őszintén szereti őket.
Kiara az a típus, aki nem lázad a szülei ellen, és igazi családi békében és szeretetben él. Fiús hobbiai és öltözködési stílusa ellenére is vonzó a maga módján.
Alex, Brittany és Westford nagyon jó támogató karakterek (bár Westford kicsit túl idillikus), Brandon pedig tüneményes kisfiú.
Legjobban az tetszett, ahogy a családi összetartásról írt Elkeles, és annak is örültem, hogy Alex és Brittany sem tűnt el a képből, és annak is, amikor *Spoiler* egy kis mosolyszünet volt köztük a lány szülei miatt.*Spoiler vége*
Az elején Kiarát talán Brittanynál is jobban kedveltem, de a végére nem tudtam eldönteni, ki volt a jobb főhősnő. *ismét egy kis Spoiler* A végén nem tetszett az "örökkön-örökké"-zés. Nem tudom, az ilyesmiben nem nagyon hiszek.*Spoiler vége* Carlos kevésbé tűnt határozottnak és elkötelezettnek, mint annak idején Alex, de ettől még szimpatikus volt.
Az előző rész végén volt egy pár drámai, és veszélyes jelenet, egy nagyon jó szereplő is életét vesztette, de itt hiányoltam. Persze, veszélyes volt oda menni, de valahogy nem tűnt igazán rizikósnak a helyzet. Lehet, velem volt a baj.
Összességében várom Luis történetét is.
Kedvenc idézet: "– Miért? Te talán nem hiszel abban, hogy létezik szerelem
első látásra?
– Nem. Szerintem csak testi vágy létezik első látásra. És
vonzalom. De nem szerelem."
Összességében:
Alapötlet: 5/4 (mert tényleg klisés, de élvezhető)
Kivitelezés: 5/5
Szereplők: 5/5

(Töredelmesen bevallom, csúnyán csaltam, ugyanis eredetileg megkapta az 5 pontot, de aztán arra gondoltam, hogy bár tudtam, hogy klisérekre és cukormázra kell számítanom, de azért többet reméltem ennél, ezért egy pontot levontam.)