Végzős évének első napján azonban olyasmi történik a kisvárosi középiskolában: valaki megjósolja a jövőt! Innentől nincs megállás, Ada és két barátnője, Julie és Jess teljes erővel vetik bele magukat a nyomozásba. Idő közben felbukkan Ada régi ellensége is, hogy felzaklassa a kedélyeket.
De ki lehet a titokzatos jós? És ki JJ, akinek a monogrammja minden nap felbukkan a lista központi, harmadik helyén? És Ada vajon helyre tudja hozni a kapcsolatát a mostanra vonzóvá vált Daniellel?
Vélemény: Szerettem volna szeretni. De tényleg. Az alapjával nincs gond, jó ötlet volt az írótól ez a "Fekete özvegy" és jós szál, de nagyjából itt ki is merül a könyv pozitívuma.
Ada elméletileg logikus, okos lány, aki gyorsan rájön a feladatok nyitjára, és megoldja a Gordiuszi csomókat is. Az a baj, hogy csak elméletileg, mert gyakorlatban nagyon jól látszik, hogy valami nincs rendben vele. Mikor a legjobb barátnője súlyos balesetet szenved, akkor ő azon sopánkodik, hogy Daniel elhagyta. És olyan sokszor dugják az orra alá a tényeket, de akkor se veszi tudomásul, mert az ugye nem lenne logikus.
Daniel hasonló képpen egy marionett bábú; mert - sajnos, vagy nem sajnos - a földön nincs olyan tizennyolc éves fiú, mint ő, maximum a mozivásznon. Tökéletes úriember, aki évek óta (úgy, hogy két évig nem is látta, vagy beszélt vele) bele van zúgva egy lányba, aki - szépen kifejezve - nem mutat érdeklődést iránta, csak miután meglátja az új, vonzó külsejét. Na, kérem szépen, ilyen pasi a világon nincs.
Mrs. Bennett (akinek a nevéről mindig Lizi jutott eszembe a Büszkeség és balítéletből) volt ez egyetlen, viszonylag kedvelhető szereplő, de talán ő is csak azért, mert matektanárnő, én meg jó viszonyt ápolok a matekkal. Komolyra fordítva: ő se az igazi, inkább csak valami kétdimenziós alak, de neki volt egyedül esélye kijutni a síkból.
Jess, Julie, Edna és a többi karakter bár első ránézésre szimpatikus (értsd: akár lehetne belőle valami), de pár oldal után látszik, hogy ők is csak bábúk, akik rugdossák előre a történetet, mert az magától nem megy.
A szülők meg szinte jelentéktelenek voltak. Innen üzenem az írónak, vagy írónőnek (bár gyanítom nő az illető), hogy nem elég leírni azt, hogy "szeretem a szüleimet, és ők aggódnak értem", hanem érzékeltetni is kell valahogy. Meg persze kicsit több szerep se ártott volna nekik, mert sok minden kiderül a szülő-gyerek kapcsolatból.
A regény vontatott volt, és amikor már épp kezdett tetszeni, mert kezdett kivilágosodni minden, és felpörögtek az események (még Ada nyafogása se zavart), elbagatelizálták a dolgot. A nagy csatajelenet olyan volt, mint a Bűbájos boszorkák egy része. *Spolier* Még a tanárnő halála se rázott meg igazán, pedig a "kedvenc" karakterem volt. *Spoiler vége*
Ami még nem tetszett, az a fogalmazás. Nem így beszélnek és gondolkodnak a kamaszok, és elképzelhetetlennek tartom, hogy egy fiú az iskolában, mindenki füle hallatára azt hangoztassa, hogy "a mi szerelmünk örök", úgy, hogy a dolgot komolyan is gondolja. Ilyet nem tesz senki, mert ilyet csak nagyon naiv, vagy nagyon furcsa humorú személyek mondanának.
És egy apróság a végére: minek egy hatszáz fős városba négy emeletes gimnázium. Ha úgy számolunk, hogy minden család három főből áll (anya-apa-gyerek), akkor az kétszáz utódot jelentene, amelyből csak max. fele lehet középiskolás, ami száz diákot jelent. Nem tudom, Amerikában hogy van ez, de itt ennyi diáknak azt mondják, hogy járjon máshova gimnáziumba, vagy max egy egy-két elmeletes épületet biztosítanak nekik. De ez végső soron lényegtelen.
Kedvenc idézet: "- Miért most, ha eddig nem? - hangja lágy volt és simogató. Nagyot nyeltem.
- Hát... akkor nem vettelek észre... nem, nem... nem tartottalak férfinak. Csak a barátom voltál.
- Miért? Mert alacsonyabb voltam nálad két centivel? Mert nyeszlett voltam?
Erre nem tudtam mit mondani.
- Csak az számít, Ada, hogy jól nézek ki? - folytatta. - Vagy, hogy mások jóképűnek tartanak?"
Összességében:
Alapötlet: 5/4 (Lássuk be, az alapja elég fantáziadús.)
Kivitelezés: 5/2
Szereplők: 5/1 (Ez a rész az egész könyv leggyengébb pontja.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése