Móra Ferenc: Rab ember fiai

Alapok: A török megszállás idejében járunk, Erdélyországban. Apafi Mihály fejedelemnek rossz álma volt, de a napja sem sikerült kellemesebben: Hajdár basa "arany szárnyú sólyommadarát" kéri a fejedelemtől. Útnak is ereszti Szitáry Kristóf urat, és két gyermekét; Ádámkát és Tamást, hogy vigyenek a basának egy sólymot, szárnyai alatt száz-száz arannyal. Útnak is indul a Szitáry család, ám út közben betérnek Piszliczár úrhoz, és a haszonleső görögnél töltik sz estét. Másnap Szitáry Kristóf egyedül megy el Hajdár basához, ám ott észreveszik, hogy a sólyom szárnyai alatt nem pénz, hanem rozsdás patkó csüng. A férfit tömlöcbe vetik, gyermekeit pedig megfosztják mindentől.
Tamás és Ádámka elhatározzák, hogy kiszabadítják édesapjukat, és ebben segítségükre van Pipitér, régi szolgájuk is, aki elvezeti a gyerekeket az Isten Szigetére.
Vélemény: Nem csalódtam nagyot, mert nem számítottam sokra. Ez az én egyéni nagy hibám, hogy nem szeretem a teljesen lapos, jellegtelen karaktereket. Felőlem lehet a történet unalmas, ha a karakterek jól kitaláltak, nem lehet olyan rossz. Ez se volt az, de egyik karakter se volt igazi számomra, talán csak Pipitér, akit az eszéért kedveltem meg úgy-ahogy.
De maga a könyv nem is igazán karakterközpontú, hanem az akkori bújdosó-világot akarja megmutatni az olvasónak, és ezt viszont jól csinálja.
Az Isten Szigetéről szóló leírások jók, bár az én ízlésemnek kicsit sok, és kevés egyszerre. Úgy értem, nem igazán tudta láttatni vele Móra a szigetet, tehát több képszerű elem nem ártott volna, viszont volt pár részlet, ami már tényleg sok volt nekem.
Egyébként a történet fővonala kiszámítható, de a Sárvárról szóló rész tényleg meglepett, az tetszett is.
A nyelvezete különös, kicsit régiesek a megszólítások, de minden világos és érthető volt.

Kedvenc idézet: "A láp téli álma mély és hosszú. Későn alszik el, de nehezen is ébred. Odakint már tavaszi ruhába öltözködnek a cseresznyefák, mikor a láp még csak a pilláit nyitogatja: a nádkórókon a száraz leveleket kiszorítják helyükből az elevenzöld, friss hajtások.

Hanem mikor aztán kimegy az álom a szeméből, egyszerre minden íze megelevenedik a tömérdek testű óriásnak, a lápnak. Forrnak, zubognak a vizek, sejtelmes hangokkal telik meg a levegő, csudálatos színeket lát a szem égen-földön: a láp lelke elárad mindenen."
Összességében:
Alapötlet: 5/5 (Szép gondolat bemutatni a régi, letűnt magyar-erdélyi kort)
Kivitelezés: 5/3 (Vékonysága ellenére több napba telt, míg elolvastam, mert untam, de lehet, hogy csak rosszkor talált rám)
Szereplők: 5/2 (Nem ezen volt a hangsúly)