Terve mégsem sikerül, egy kórházban, pontosabban egy bolondokházában találja magát, ahol megtudja, hogy szívbeteg lett az öngyilkossági kísérlet miatt, és már csak egy hete van hátra az életből. Veronika kénytelen az utolsó napjait őrültek közt tölteni, de vagyon ki a bolond igazából? Aki a nyáj után megy, vagy aki a saját világában él?
Vélemény: Kemény dió. Az elején azt gondoltam, hogy végig se olvasom, de aztán belelendültem, és kezdett megtetszeni, majd ismét nem kedveltem, ám a végére megint egészen tetszett.
Veronika volt az abszolút semleges karakter, semmi érzelmet nem váltott ki belőlem, pedig elméletileg ő volt a főszereplő. Egyébként az én ízlésemnek túl átlag-tökéletes nő, akinek igazából csak akaratereje nincs, és hisztizni tud (bár ez utóbbi viszonylag érthető).
Mari volt az egyik legjobb szereplő, az ő háttere és betegsége fogott meg legjobban. Egy nő, aki hatvanöt évesen kezdi újra az életét, minden esetre tiszteletre méltó, ahogy a cél is, amit maga elé tűzött.
Eduard története is érdekes, a szülői szeretet és a meg nem értés keveredése. Egy jó szülő mindenképpen jót akar a gyerekének - még akkor is, ha a gyerek nem akarja. Persze ez első sorban azért van, mert manapság jó, ha van egy szépen kitaposott ösvény előttünk, és az se árt, ha viszonylag jól keresünk, de vannak dolgok, amiket nem szabad erőltetni. Ha valaki művész akar lenni, néha hagyni kell, hogy a saját kárán tanuljon, vagy sikerrel járjon.
Zedka is érdekes nő, de őt nem sikerült igazán megértenem. Az első szerelmét hajkurászta, és ezért lett depressziós, de ennyi év távlatából már be kellett volna látnia, hogy a férfi csak kihasználta, hogy annak már vége - főképp úgy, hogy volt egy szerető férje is az oldalán.
A könyv sokat foglalkozik az őrültség fogalmával, hogy vajon mit is jelent "bolondnak" lenni, és hogy mennyi minden csupán viszonyítás kérdése. És az orgazmus örömeinek kérdésköre is felmerül (ez egyébként az egyik legrosszabban megírt rész, de persze nem E L James szint.), valamint a szeretet és szerelem szerepe, a változatosság igénye is nagyobb szerephez jut.
Voltak erőltetések (de még mennyi!), és szerintem az Istenkeresést is feleslegesen hozta be Coelho, de mindent össze vetve jobbat kaptam, mint vártam, ám így se "szerettem bele".
Kedvenc idézet: "Ekkor megjelent a vásznon egy salvadori egyenruhás férfi, aki különösebb beleélés nélkül mentegetőzött az igazságtalanság miatt – és Mari hirtelen rosszul lett.
Először megpróbálta bebeszélni magának, hogy semmiség az egész, biztosan csak a mozi fülledt levegője miatt van. Ha nem múlik el, kimegy a folyosóra levegőzni.
De a szíve egyre gyorsabban vert, és elöntötte a hideg verejték.
Nagyon megijedt, de próbált a filmre koncentrálni, hátha elvonja a figyelmét. Hiába: nem tudta követni a vásznon a történéseket. Csak peregtek a filmkockák és a feliratok, miközben Mari gondolatai egészen máshol jártak. Minden olyan távolinak tűnt, mintha olyan világba csöppent volna, ahol még sosem járt." (Mari első pánikrohama. Hogy miért ezt választottam? Mert valószínűleg többen éltek már át ilyet, mint azt bárki gondolná, és, mint már mondtam, ez a betegség állt hozzám legközelebb)
Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/3
Szereplők: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése