Kerrelyn Sparks: How to Marry a Millionaire Vampire

Alapok: Roman Dragensti többszáz éves vámpír, aki pályafutását szerzetesként kezdte, de manapság a Romatech vezérigazgatója és egyik fő tudósa, neki köszönheti a világ az intelvért, ami ezrek életét mentette meg. Éppen egy új vívmányt próbál ki a vámpírúr, amikor egyik legbecsesebb testrésze - a szemfoga - kitörik a helyéről, így sürgősen fogorvosra van szüksége, mielőtt felkel a nap, és a kár a nappali gyógyulási folyamatnak köszönhetően helyrehozhatatlan lesz. Csakhogy a városban nincs sok éjjel is nyitva tartó fogászat, és a legközelebb esőben éppen Dr. Shanna Whelan az ügyeletes.
Shanna a tanúja volt egy mészárlásnak, melynek legjobb barátnője is áldozatul esett, így tanúvédelmi programban vesz részt, új helyre költözött, új személyazonosságot kapott, de a nyomasztó érzésektől nem menekülhet. Ha vért lát rögtön eszébe jut a baránője holtteste, akin már nem tudott segíteni, úrrá lesz rajta a pánik, és általában elájul. Roman Dragesti épp akkor keresi fel, amikor a bérgyilkosok is rátalálnak, és megmenti a nő életét. De vajon miért vadászik a fogorvosra egy vámpír, aki ráadásul Roman ősellensége is? Sikerül visszatenni a kitört fogat még napfelkelte előtt, megtartva titkát? A bimbózó románcot megfolythatják bérgyilkosok és vámpírvadászok, vagy Shanna és Roman elég erősek, hogy szembenézzenek ezzel?
Vélemény: Hát(tal nem kezdünk mondatot.) nem egy egetrengető csoda, de rossznak sem mondanám. Az viszont biztos, hogy ez minden, csak nem kiszámíthatatlan, vagy netán eredeti. Cukorbetegeknek, cukormázat nem kedvelő egyéneknek nem ajánlom.
Szóval a szereplők nem is igazán érdemlik, hogy karakternek legyenek nevezve, mert nagyon papírmasék. Pár szóban így lehetne leírni őket: a pasi szomorú múlttal és önváddal él, pedig egy áldott jó lélek, és még szűz is, a nő meg buta, de okosnak van beállítva, mégsem vesz észre soha semmit, ami a szeme előtt van. A mellékszereplők közül egy-kettőnek van némi háttértörténete, de az sem elég kidolgozott, mindenki azon munkálkodik csak, hogy a főszereplők összejöhessenek. A főgonosz pedig csak azért él, hogy tönkretegye a főhősök életét, más nem is hajtja. Ismerős? Mostanában minden második könyvből ez köszön vissza.
De a történet sem volt sablon mentes, sőt voltak benne olyan blődségek, mint a ház, mégis el tudtam volna nézni, hogy minden "csavart" kitalálok oldalakkal korábban, ha egyébként nem egy áltörténet lett volna, amit csak a romantikus szirup köré csavarta, hogy ne tűnjön olyan hétköznapinak. Sajnos az az igazság, hogy bár a világfelépítéssel nincs is olyan hű, de nagy probléma, akkor is kristály tisztán látszik, hogy ez csak a máz, ami valami még cukrosabbat rejt.
Jó pár helyen megáltam olvasás közben és azt kérdezem magamtól, hogy most komolyan egy ilyen katasztrófa/megrázkódtatás/tudományos felfedezés után máris romantikusan kell egymás nyakába borulni, vagy lehetőleg inkább egy ágyra? Persze, lehetne egyfajta "örülök, hogy élek és te sem haltál meg" pillanat, de ezek egyszerűen nem azok, hanem ömlegngések és nem igazán a helyzethez illő dolgok.
De ennyi nagatív után valami jót is mondjak: a humorával nincs baj, azzal sikerült elérnie, hogy végigolvassam az egyébként nem túl izgalmas regényt. Akár paródia is lehetne, de ahhoz szerintem több humor kell.
Végeredményében nem egy borzalmas élmény, nem olyan könyv amit bottal se piszkálnék meg, mert olvastam már sokkal rosszabbat is, de jónak semmiképp sem mondanám.
Kedvenc idézet: "Laszlo az egyik gombot pörgette új, fényes, fehér laborköpenyén." (És ezt olyan sokszor csinálta, hogy ez vált az ismertetőjelévé.)
Összességében:
Alapötlet: 5/2 (a fogorvosos rész talán az egyetlen tényleg eredeti ötlet benne)
Kivitelezés: 5/4 (a humora, amikor magmutatkozik, egész jó)
Szereplők: 5/2 (nem szeretem a klisés karaktereket)