Alapok: Ana már öt napja nem eszik rendesen, és pont ennyi ideje hagyta ott Christian lakását és hálószobáját. És éppen öt napja rendkívüli depresszióba zuhant, minden vágya, hogy újra hempereghessen az ő szürkéjével. Csak az a baj, hogy úgy érzi, nem képes kielégíteni a férfi igényeit. De ezen öt nap elteltével hősünk minden baja elszáll, hisz visszatér a színre a hőn szeretett irányításmániás, zaklató szadistának kikiáltott (ám nem az) milliomosa, és felajánlja, hogy elviszi rég elfeledett jóbarátja fotókiállítására.
Innentől a gerlepár ismét együtt van, Christian megígéri, hogy nem viszi többet a lányt a játszószobába, hacsak nem Ana kéri meg rá. A férfi egyébként is gyökeresen megváltozott, mert megrémült a lehetőségtől, hogy elveszítheti szíve hölgyét. Repülnek a szerelmes vallomások, csattannak a csókok, zajlik az élet a hálószobában, ám hirtelen felbukkan egy nő Christian múltjából, miközben egy másik a jelenbeli boldogságukat akarja szétzilálni.
Vélemény: Majdnem jobb, mint az előző, de minden esetre, a szürke ennél rosszabb volt.
Drága szereplőink mit sem változtak, bár Anában egy félmondat erejéig néha mintha halvány értelem csillant volna, de hamar kiderült, hogy csak délibáb. Christian elvileg kifordult önmagából, más emberré vált, csak mert Ana egyszer elhagyta, de ez a könyvben csak úgy jelentkezik, hogy néha újabb karakterdefektes személyisége tör elő a sok arca közül. És pár apróságot is megtudunk a múltjáról, amit mi olvasók már rég tudtunk, de Anának csak most mondják el. Szóval a helyzet nem változott ezen a fronton.
A történet - mert bizony egy majdnem történet-szerű valamit kapunk itt! - érdekesebb része sajnos normális mércével mérve lapos, de itt szinte izgalmasnak tűnt. A baj csak az, hogy azt a részt a könyv első harmadában lerendezik pár mondattal. Nem baj, szegény olvasó hadd szenvedjen tovább azon a párszáz oldalon. Az a szál amit itt emlegetek egyébként az exalávetett fel-felbukkanása, és eltűnése. Megjegyzem Ana nagyon hülyén reagálta le az egészet, de ezen ki van már meglepve?
A könyv fő "cselekménye" természetesen a turbékoló pár szerelmét jeleníti meg, ami se nem egészséges, se nem valódi, és persze legfontosabb mozgatórugója a szex. Mi más is lenne, ha a drága szereplők semmit sem tudnak egymásról, öt hete ismerkedtek meg és azóta sem szól másról a kapcsolatuk, mint a lepedő gyűréséről.
És persze a könyv nagy atrakciója, a pillanat, amelyre eddig feszülten vártunk: a leánykérés. És ekkor fakadtam ki, hogy mégis mi a fene zajlik ennek a kedves írónőnek a koponyájában. Milyen normális ember megy hozzá egy idegenhez, akit öt hete ismer, és azt se hagyja, hogy az illető levegőt vegyen nélküle? Szép dolog a szerelem, de azért gondolkodni se ártana néha.
És akkor itt van a téma, amit a könyv nem kezel jól, vagy úgy is mondhatnánk, hogy egyáltalán nem kezel: a szadizmus. Christian azt hiszi, hogy szadista volt egész életében, de "kigyógyult" belőle öt nap alatt. A pszichologusok sírva könyörögnek ezért a receptért.
Másik kérdés, hogy milyen szép anti-feminista felhangja van a könyvnek, de ez már annyira a veljárója a trilógiának, hogy meg se lepődök, de azért csak zavar.
Mindez után csak egy kérdésem van: nem lehetne olyan könyvet írni, aminek van története, van karakterizálás és netalán egy kis humorral, drámával, vagy mondanivalóval van megspékelve? Ez utóbbiról akár le is mondok, ha az első kettő, vagy akár csak ha a második teljesül. Ebben a könyvben egyik sem jött össze, de nem baj, néha rossz könyvet is kell olvasni.
Kedvenc idézet: "Szent szar." (Ez utóbbi szó tökéletesen és tömören jellemzi a könyvet.)
Összességében:
Alapötlet: 5/1,001 (majdnem lett történet!)
Kivitelezés: 5/1
Szereplők: 5/1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése