Alapok: Árnyék három éves börtön után szabadul, de megtudja, hogy a felesége és a legjobb barátja autóbalesetben meghaltak, nincs igazán hova mennie. Ekkor lép be az életébe Szerda, a félszemű különös alak, aki testőri és mindenesi állást ajánl Árnyéknak elég szép fizetéssel. A férfi maga csalásokból él meg, és hősünket is bevonja egy két ilyen akciójába, de legfontosabb küldetése nem a pénzszerzés: rég letűnt isteneket toboroz, hogy hadba szálljanak az új istenségekkel Amerika földjén. Szerda maga is isten, ő a mindenség atyja, Odin a skandináv mitológia főalakja, aki az akasztásokból, a háborúból és az áldozatokból merít erőt. Az istenek olyan területért vívnak, ahol egy istennek sincs maradása, egy földön, ami kiírtja magából a hitet; ők az amerikai istenek.
Vélemény: Csak mert sokáig olvastam, hosszú szüneteket hagyva, nem jelenti azt hogy nem tetszett. Így visszatekintve se állt még teljesen össze, hogy mennyire szerettem, de az biztos hogy különlegesnek találtam. Már a gondolat, is, hogy Amerikába nem valók az istenek; a rohanó világban nem marad időnk hinni, vagy filozofálni: ha megkérdezünk pár embert akár itthon is, hogy mi a vallása, és mit tud mondani róla, lehet, hogy a kérdést se értené. Nem vagyok vallási fanatista, és a könyv se az, nem erről van szó, csak tény, hogy a nagy rohanásban néha elfelejtünk erőt meríteni valamiből.
Árnyék frissen szabadult a börtönből, és ez meg is látszik a viselkedésén, a gondolkodásán, az érzésein. Egyszerű ember, nem egy lángelme, de azért nem is ostoba, a felesége halálát nehezen viseli, ahogy azt is, mikor a nő visszatér a sírjából. Az istenekhez viszonylag jól hozzászokik, de úgy tűnik ez se hozza őt lázba, ahogy Laura fogalmazott: Árnyék kicsit olyan volt, mintha meghalt volna, és az igazi élete is csak a halála után kezdődik.
Szerda először kedves, nagybácsi szerű vén rókának tűnhet, akit még mindig a fiatal lányok vonzanak, de nem szabad hinni a látszatnak: valójában manipulatív és ravasz, ha csak teheti becsapja az embereket.
Hinzelmann még egy érdekes figura, a trükkjére rájöttem, de a kilétét csak a végén tudtam meg. Érdekes, hogy mennyire szimpatikus volt végig a karaktere, még a könyv legvégén is.
Amit nagyon szerettem, azok a fejezetek végén lévő külön kis történetek, amik nem vitték előrébb a történet menetét, de mégis elszórakoztattak, érdekesek voltak.
A végén ne számítson senki nagy epikus csatára, sokkal inkább a sötét tervek kerülnek előtérbe, ami engem személy szerint nem is zavart; kicsit olyan a lezárása, mint a Csillagpornak: a tanúság számít.
Kedvenc idézet: "Ez a föld nem isteneknek való." (elég sokat is hivatkoztam már erre)
Összességében:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5 (sokan káromkodós bölcselkedésnek tartják, de úgy néz ki, nekem tetszik az ilyesmi.)
Szereplők: 5/5
Nagyon szeretem azt, ahogy írsz, mert nem csak érdekesen, hanem viccesen is alkotod meg a kritikáid.:) Sajnálom, hogy ilyen ritkán (legalábbis nekem ritkán) jelennek meg a részek, mert kerestem elég sokáig, sok helyen még egy ilyen blog után (ahol érdekesen és viccesen - hm szóismétlés hm - ír a szerző kritikát) de nem nagyon találtam:c Mindenesetre napi/kétnapi rendszereséggel felnézek ide, és mindig nagyon várom a kritikáid:)
VálaszTörlésTe jó ég! Az első pozitív visszajelzés! Nem tudod, milyen boldoggá tetted a napomat (meg úgy alapjában az életemet) ezzel a megjegyzéssel.
TörlésÉs, hogy az önimádat mellett mást is közöljek: bocsánat. Nagyon lusta ember vagyok, és most főleg el vagyok havazva, de ha minden jól megy, még sikerül erre a hónapra 1-2 kritikát bezsúfolni (egy jót és egy kevésbé jót, de hát nem minden könyv és olvasó egyforma).
Szóval illene belehúznom.. Megpróbálom. És köszi még egyszer!